Hírklikk.hu

Kohut Katalin

Kohut Katalin
Kohut Katalin
(2024 éves, )

Kohut Katalin által beküldött versek

« Első oldal
1
238 
Hogy milyen a leány, kevesen ismerik,
azt hiszik, másoknak mindig pipickedik,
holott csak magának akar ő tetszeni,
alkatára tökély, érzelmében zseni.

Hallgatja már korán a tiszta dalokat,
miközben a szíve ragyogást adogat,
mindenkinek árad csodálatos hangja,
elvarázsol bárkit, angyali a rangja.

Nem képzel szerelmet, mert ő nem ...
Olvasták: 604
Részletek
Az Ön versének a helye...
204 
Szerelem, kérdem én, merre terem?
Akad-é mestere, a kéjben fürdő,
látható, vagy érző lélek-tetem,
áldozati bárány vulkán-kürtő?
Amikor titkot súg kedves hangja,
elájul a hű szív, fő okozat,
mert benne az örömnek fullánkja,
beoltva érzésbe akkordokat.
Koncerttel kísér lágy ölelés,
mennyei suttogás, igen-szónok,
az Élet két nevet ...
Olvasták: 578
Részletek
200 
Ha látnál valahol olyan szív-lakatot,
amelynek zárjára Mystic rúzs nyom fagyott,
gondolj rám, ne felejtsd, a szívem ünnepel,
csókos szám a Mindenségtől is elperel.

Pillanat volt tavaly, szerelmem felébredt,
amikor táncoltunk, szavad titkot tépett,
mint sok-sok óriás kődarab lezuhant
a mélybe síromról minden temetőhant.

Azóta trillingem az ...
Olvasták: 581
Részletek
188 
Valentinnak nemes napján
jegyet adok Teneked,
áldott pohár, teli nektár
az út, hozzám elvezet.

Csacsogok én kislányosan,
orcámon pír, rám nézel,
két szemedben jövő fogan,
pillantásod megékel.

Érintésünk villámcsapás,
vibrál a lég köröttünk,
nem marad el kölcsönhatás,
szívben frigyet kötöttünk.

Oly' igaz a földi ...
Olvasták: 567
Részletek
207 
Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik -.

Rozsdállanak a levelek,
sóhajtanak és pergenek,
rájuk lehel a hűvös szél,
titkon már tavaszról regél.

De míg az asszonyszív remél,
szerelem-bor kelyhe zenél.
Halk koccintás, forró bókok,
ajkát szomjazzák a ...
Olvasták: 549
Részletek
200 
Dércsípte hajadat, őzike szemedet,
mosolygós arcodat, egyetlen nevedet
magam előtt látom, de fúj az őszi szél,
elvitte nyaramat, dalom szerelmet kér.

Embernek szívére virágként szomjaztam,
örök-barátságod magamnak akartam,
kértem, könyörögtem, csak néma csend maradt,
őszi levél üzent – már nem bontok falat.

Déva vár sötéten rejt ...
Olvasták: 598
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére