Ahol a tó tükrén
reszket a Hold,
pilleszárnyakkal

hajam simogatja
lágy esti szél.
Ezüstharmattal

szívem megfürdeti
mélykék szerelem
kék varázslattal,

ahol a kék álmok
összeérnek
a kék vágyakkal.

Látlak téged, kedves,
túl az álmokon,
érzem, ahogy megpihen
kezed vállamon.

Látlak téged, kedves,
túl a vágyakon,
legördülő vízcsepp vagyok
a mellkasodon.

Látlak téged, kedves,
hunyt szemhéjon át,
minden pillanatom őrzi
szívednek szavát.

Látlak téged, kedves,
akármerre mész,
szívem titkos ...

Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg őszi napsütésben
színes levélszőnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy évtized sincs,
s éveim száma a te ...

Sokáig álltunk
összekapaszkodva,
mozdulatlan.
Köröttünk mélyen
dörömbölt a csend,
mi zakatolt, csupán
a szívverés
ritmusa odabent.
Érezni kezdtem,
ahogy szereteted
sugárzik belém,
ujjongva éledt lelkem,
hisz utat nyitottál felém...
A néma mozdulatból
új erő születik,
minden, ami rossz,
hirtelen ...

Fentről mosolyogtam rád,
s te lentről nézted,
ahogy integetek,
majd ujjammal egy mosolyt
rajzoltam a levegőbe neked.
Élénken csillogott a szemed,
mikor formáltad ajkaddal a szót:
\'szeretlek\', s tenyeremre rátetted
tenyered... így végül is
nem volt más köztünk,
mint a vonatablaküveg.

Karácsony csillaga, titok-szép éjszaka,
Hívón világít a templom ablaka.
Szívekben remeg a várakozás,
Béke és öröm a találkozás.

Sejtelmes vakítón csillaglik az ég,
Kristálytisztán hideg köröttem a lég
Hófehér gyöngy pereg az arcomra,
Óvatos-puhán születik a csoda.