Már láttam Őt sok éve - talán álmomban?
A látvány oly éles volt, mint a való,
mindig, újra s újra keresem,
s átélném valóságosan
azt a mindent átható,
itatósként magához hívó
végtelen szeretetet.
Mikor összetorlódtak fejem fölött
súlyos gondfelhők, váratlanul,
anélkül, hogy Rá gondoltam volna,
- még csak nem is ...

A tó vize gyöngéden reszket,
ahogy a tavaszi nap fénye
elbotlik a lágy fodrokon,
látom a tavon a tavalyi hínárt,
s egyben a múltat és jelent
tisztán fényleni arcodon...
Míg átvonulnak a vadkacsák
a fűzfák lehajló ágai alatt a tó felé
nyugodt-kényelmesen,
a fényben csillámló víz, meg
egész részeddé vált életem
ott ...

Egyéves lettél.
Kicsi gödrös kezed arcomra teszed
kedvesen, ha hozzád beszélek,
tündérmosollyal porcelánarcodon
megpihensz egy percet.
Egyetlen gyertyádat még elfújni nem,
csak csodálni tudod,
de apró kezeddel örömöd győztesen
a tortába tapsolod...

Két sima, két fordított. Látod?
Szaporodnának e sorok,
ha a dolgok menetébe
nem avatkozna bele
folyton-folyvást
apró barkamancsod.

Doromboló cicát simogatni
elalvás előtt - lélekérintő hatás...
elringat és megnyugtat a hang,
álomfüggöny másik oldaláról
hallik, mint tompa morajlás...
elcsitul minden gond és lankad a kéz,
s néha már szünetel a simogatás...
Mielőtt öntudatom az álomba vész,
még érzem kezemen egy arra gyengéden
rásimult, pici ...

Váratlanul ért,
hogy csodálhatok még
eleven tündérkönnyeket
márciusi fa éledező ágán,
rügyező gallyakon üde,
ragyogó esőcsöppeket...
és az, hogy mégis,
mégis gondoltál rám,
megmelengette szívemet.