 | Kovacevic Gabriella (2024 éves, ) |
Kovacevic Gabriella által beküldött versek
Van egy világ a lelkemben,
s ez nem színjátszó
verselés.
Csupa gyönyör,
csupa fájdalom,
kósza vágyak,
égig nyúlt imák,
földi élet édenjében
remegő
törékeny
varázsvilág.
Fölöttem egy csillag
tündököl,
titoktáncát járja
szívem,
maszktalan arcom
az ég felé tartom,
s a néma ajkú ...
s ez nem színjátszó
verselés.
Csupa gyönyör,
csupa fájdalom,
kósza vágyak,
égig nyúlt imák,
földi élet édenjében
remegő
törékeny
varázsvilág.
Fölöttem egy csillag
tündököl,
titoktáncát járja
szívem,
maszktalan arcom
az ég felé tartom,
s a néma ajkú ...
Olvasták: 624
Az Ön versének a helye...
Az est lehelletén
született csendben,
szemeim tükrén
hamvad
varázsvilágom.
Hold szemében rejtőzik
a titok,
a csend
maga alá temeti
a tegnapot.
Gyászvirág virít
az ablakban,
s most megáll
a pillanat,
az idő halkan
ül a falon,
körbefonja
törékeny
hangú sóhajom.
Gyászolom virágom,
s ...
született csendben,
szemeim tükrén
hamvad
varázsvilágom.
Hold szemében rejtőzik
a titok,
a csend
maga alá temeti
a tegnapot.
Gyászvirág virít
az ablakban,
s most megáll
a pillanat,
az idő halkan
ül a falon,
körbefonja
törékeny
hangú sóhajom.
Gyászolom virágom,
s ...
Olvasták: 533
Lomha fátylát bontja az éj,
keserű ízű tüzeket küld felém
az utcáról bevillanó fény.
Tétova ujjaim közt álmokat
morzsolgatok.
A képzelet
kisodródott,
testemből szivárog a meg nem
szűnő fájdalom,
Csitít az éj.
A szűz igazság vág pofon,
magához húz a semmi,
megtorpan egy pillanatra
a tegnap a fohászkodó ...
keserű ízű tüzeket küld felém
az utcáról bevillanó fény.
Tétova ujjaim közt álmokat
morzsolgatok.
A képzelet
kisodródott,
testemből szivárog a meg nem
szűnő fájdalom,
Csitít az éj.
A szűz igazság vág pofon,
magához húz a semmi,
megtorpan egy pillanatra
a tegnap a fohászkodó ...
Olvasták: 591
Levetkőzik a csend
bennem,
sóhajom feléd
indul.
Te épp a
tegnap álmát
gyűröd
az örök némaság
takaróján.
Paráznaságommal
bújok zsebedbe,
majd felkúszok
szádhoz és cseresznyeízt
csókolok rá.
bennem,
sóhajom feléd
indul.
Te épp a
tegnap álmát
gyűröd
az örök némaság
takaróján.
Paráznaságommal
bújok zsebedbe,
majd felkúszok
szádhoz és cseresznyeízt
csókolok rá.
Olvasták: 712
