Ma elhagytam magam
és sírok, mert Te
bennem éltél, velem
lélegeztél. És
most érintenélek,
már el nem érlek,
pedig kértelek, hogy
vigyázz rám, mert Én
a Te szerelmedben
elveszek. És ma
elhagytam magam és
sírok, mert bennem
éltél, velem vesztél.

A világ szélén ül s toporog, talán fél.
És mégis hajtja valami előre...
- tán a csillagok -
homályában Ő a fényt látja, mert
még mindig hisz a csillagok csodájában.
Fürkésző szemek néha égetnek,
lélekbe bújó csalfa tekintetek
keresztként feszülnek a gerincnek.
- még nehezek -
Felette szirén hangon rikolt
egy tépett madár és ...

Már rámsötétedett,
amikor elindultam haza.
Csönd ült mindenen…
- csodálatos képeket
festett elém a hallgatás -
Esőillat mellém szegődött
és a nappal szavai
egymásba olvadva
keltek életre bennem.
Arcomra pírt lehelt egy
buja gondolat,
szememben újra csillog
egy kiscsillag.
Cipőm sarka merészet koppant
az esős ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...

Szakítsd le velem
a csillagot az égről!
Üvöltsük a holdnak
szerelmünk.!
Szaladjunk a réten
a szél után
s nevessünk ha elesünk!
Vagy lapuljunk a fűben,
mint két tök
és legyünk a semmiben?
Legyen!
Elég az álló vizből!
Folyót akarok!
Vad hullámokat!
Végre kacagni akarok!
Kergetőzni a ligetben,
minden fánál ...

Vacog szívemben egy
érzés, hiányod
belém mar. Meztelen
vállam arcomhoz
szorítom, szemem is
lehunyom,nehogy
kisírjalak könnyben.
Téged akarlak!
Azt, hogy minden sóhaj
mi szád elhagyja,
belém hasítson. S
várni,hogy vadul
Magadévá tégy! És
hinni abban,hogy
szeretsz s remélni
a pillanatot,
hogy sokáig ...