Az erdő friss illata kísért...
Nem! Nem kezdhetek el így egy gyönyörű mesét...
Talán az ordítás, a dögszag jobb lenne...
Talán.. de az meg mindig csak elveszne.

Szóval, az erdő...
Hmm a friss, harmatos, hajnali erdő.
De valami, talán csak éppen én nem illek ide,
hisz rajtam kívül, itt minden tiszta, friss, zsenge és üde.

Én meg ...

Talán a hit még vezethet téged,
vagy talán azt hiszed nincs mitől féled?
talán még nem ittál éppen eleget?
Talán így jobb, ez segíthet neked.

Talán a véred a föld már beszívta,
bár talán még éltet a rothadt ambrózia,
talán még vágyod az istenek italát,
és talán még elhiszed a szirének dalát.

De miért kéne élned így ...

Egy érzés talán fájdalom,
Mi lelkem gyakran járja át,
A búskomorság, szánalom
A szívem lassan szúrja át.

A múlt vidám perc, itt a bánat
A most nem számít már,
Az élet képe jéggé szárad
Kísért a halál.

Te várod még a langy tavaszt,
Bár érzed többé nem jön el.
Sebet hideg szél fakaszt,
Meleg többé nem ...

Vége már, de vérzik a szív,
Azóta is csak téged hív.
Mondtam neki, már nem lehet,
De többet így már nem szeret.

Vége már, de örökre fáj,
Már csak szivárog a gondolat ár.
Gyertyafénynél lüktet az ér,
Kezem lassan a válladhoz ér.

Te megfordulsz és szemembe nézel,
A pillantásból tudom, semmit sem érzel.
Szívem dobban, a ...

A mosoly az arcomon,
Már rég megfagyott
A boldogság számlája
Nekem, túl drága volt.

Hisz van bolond ember,
Ki megbízik másban,
Ki azt hiszi, jól van így,
De szívében más van.

Néhány meg elhiszi,
Hogy elmúlik egyszer,
De később majd rájön,
Ettől lesz ember.

De mért kell hogy élő,
Ezt így élje ...

Annyira szeretném kezembe venni
A föld sebeit bekötözni
Az embert bőréről letörölni
A régi rendet visszahozni

De csak sötétben járok s én is vérzem
Sebem súlyos lassan bevégzem
Látni már nem fogom de hatását megérzem
Hol múlt sebeit befoltozza gyógyító vérem