Egy ősz, öreg apó ma már, az én apukám,
ki sokat dolgozott, de ideje mindig volt reám.
Végig kísérte az életem,
óvó, védő keze, mindig ott volt felettem.

Nekem csak szépet és jót adott,
a minden napok nehézsége tőle játékká változott.
Egész életében tisztességre és becsületre tanított,
jó példaként kitartást, büszkeséget ...

Ma reggel a tavasz virágait egy csokorba kötöttem,
s közéjük a napsugarait is bele-bele szőttem.
A hajnali harmatcseppek csillogását,
a reggeli derengés ködhomályát,
a nappal szikrázó ragyogását,
az este csillagfénnyel átszőtt mélykékjét is megtalálod benne,
s a szeretet szivárvány szalagja köti körbe-körbe.
E csokrot ma jó szívvel ...

Bámultam ki az ablakon,
a vasárnapi alkonyon.
Számoltam a fák lehulló levelét:
Egy zöld, egy sárga, egy vörös, egy barna, egy kék.
Egy kék? Igen ez határozottan egy kék!
Tudom, az ősz színe ezernyi,
de kék színű falevél nincs egy szemernyi!

Aztán látom, hogy le-fel lebeg a kékszínű falevél,
s a szivárvány összes színe is benne ...

Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

December a télhozó,
nyomában jár a jég, a hó.
Hófehér dombokat építget a hulló hó,
a jég hátán szikrát vet a lópatkó.

A tájra puha fehér szőnyeg terül,
zöld fenyőre vatta sál és sapka kerül.
Egy hideg fuvallat a tavacskát tükörré változtatja,
s a házak ereszét kéken fénylő jégcsappal megrakja.

Hóember indul a messzi ...

Jégvirág


Ma reggel, amit először megláttam,
hogy jégvirágot rajzolt a Tél az ablakban.
A csillogó, ragyogó, szikrázó vonalak,
a tavasz és nyár virágairól árulkodtak.

Látod? – súgta a Tél alig hallhatón,
s egy árvácska formát lehelt az ablakon.
Aztán jött a többi virág: hóvirág, rózsa, szegfű, liliom,
és ott az ablak ...