Várom, hogy egy angyal jöjjön el értem,
megváltsa bűneim és feloldozza vétkem.
Várom, hogy egy angyal megváltsa lelkem,
ne kelljen több álmot eltemetnem.

Ne kelljen több könnycseppet ejtenem,
ne kelljen többé fájdalmam szívembe rejtenem.
Ne kelljen szenvednem ezen a világon,
gyászolni álmom, hisz nincs nekem családom.

Nincs senki ki ...

Valamiért nem vagyok képes felejteni tudni,
kínzó sötét árnyaim elől messzire futni,
emlékeim visszarántanak újra és újra,
hiába nem akarok gondolni a múltra.

Minden erőmmel megpróbálok előre haladni,
és a józan érvek szavára hallgatni.
Mégis amikor csak egyedül maradok,
emlékeimben elmerülve a múltban ragadok.

Budapest. ...

Reggelente arra ébredek,
hogy érzem simogató kezed,
beszélek még hozzád, neked,
nyakamon érzem leheleted.

Reggelente arra ébredek,
hogy egész testem remeg,
hallom minden lélegzeted,
vigyázok fel ne ébresszelek.

Hallom, ahogyan kis szíved ver,
de hiába szólítlak senki nem felel.
Minden reggel újra élem át,
az utolsó végső ...

Fáradt testem, lelkem most pihenni tér,
álmomban új életre kél.
Álmomban újra eljössz majd hozzám,
és többé már nem haragszol rám.

Ott újra együtt leszünk majd te meg én,
karjaidba zársz majd úgy, mint annak idején.
És ha eljő a reggel,
többé nem kelek fel.

Boldogság, nyugalom, szeretet ,
álmom-e helyre vezetett. ...

Mint egy vén rozzant ladik van, hogy megfeneklik az idő,
és ránk telepszik a múlt, fájó emlékeink fölénk nő,
mint hajszában feltüzelt vadász mely trófeára éhes,
ha megpihenünk kíméletlen lecsap, gyanútlan lelkünkbe tépdes.

Hétköznapi életünk örök vesszőfutás amíg szüntelen menekülünk,
rohanásunk közepette nem árthat úgy nekünk, ...

Gyengeségünk mindig az elérhetetlenre vágyni,
álmainkkal szabadon a fellegekben szállni.
Vágyálmok, melyek erőt adnak nekünk,
bennük talán boldogságot keresünk.

Soha nem szabad lemondani róluk,
még akkor sem ha jól tudjuk,
valóra talán sohasem válnak,
örökké csak a fellegekben szállnak.

Budapest. 2004.11.27.