Létezhet-e szentebb ügy számunkra a hazánál?
Kara Ahmed fővezér seregei gyűlnek a határnál.
Felkészültünk az ostromra érőnk és tudásunk szerint,
a hatalmas túlerő maroknyi katonánkra csak legyint...

Temesvár és Szolnok már elbukott, mi nem fogunk!
A Törökök alkuja sértés. Azt mondom nem alkuszunk!
Ahmed küldjön bár száz levelet azt mind ...

Emlékszel még? Az őszi sétáink hangulatát,
idézik most a fák, megsárgultak a napok,
fagyos szél rendezi át a táj napi arculatát,
színes levelek takarják be, mint a papírlapok,

Fiunk asztalán káoszból kirajzolódó rendben,
mindennapi szétszórtságunk tökéletes násza,
nekünk már megszokott zsibongó csendben,
ez mind a miénk, lelkünk ...

Nincs már itt semmi,
még a csönd sem mi eddig lágyan átölelt,
már nem szól senki,
nem biztat szó, mi eddig átlag fölé növelt.

Talán ennyi vagyok,
vagyok amennyi vagyok azt nem tagadom,
minden amit kapok,
minden mi lényegem azt most neked adom.

Jöjjön bár fagyos tél,
ködös, rideg, zimankós, fázós hajnalokon,
midőn az idő ...

Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék valakit.

Káoszból ...

Egy ember ki két malomban hajtotta kerekét,
ki két felé húzatta megkopott öreg szekerét.
Kinek a megszokott, monoton furcsa rend,
már nem elég szép, már nem elég szent...

Ezért hát Ámor nyilasát egy táncra fel kérte,
lelkét zálogba adta érte, ám neki megérte...
Immáron haza két család, két asszony várta,
hosszú éveken át ...

Azt hittem változhatsz még amint öregszünk,
amint szép házra, békés családra törekszünk.
De rá kellett jönnöm soha nem leszel olyan,
akinek látni szeretnélek, semmit nem veszel komolyan.

Mintha neked a világ csak azért létezne,
ízlésed kiszolgálja, mintha nem is érezne,
csak létezne körötted minden érzéketlen,
a csöppnyi jóságot ...