Szárnyát bontogatja a tavasz,
büszkén áll napfényben
vízparton a kócsag,
hosszú ívelt nyakkal
folyóban tükröződő
ég-kék leplet csőrében
szeretné lebegtetni,
körülötte fehér, lila és
piros illatba öltözött
hosszú száron virág
vidáman integet,
fenyőfák között faház,
ablakából a szellő ki-be ...

Hajnal előtt se pirkadat,
se madárfütty,
a szél alussza álmát,
felhők égi ágyba bújtak,
szuszogásuk se hallatszik.
Ha most:
lelked viszed a vásárra:
piros lesz a pirkadat,
sikongnak a madarak,
forgószél söpör utánad,
mennydörgés, villámlás
kíséri utadat.
Mentsd meg a lelkedet!
Vásár helyett:
keresd fel a ...

Ki vagy te?
Mi vagy te?
Csak elmém szüleménye:
nagy senki,
nagy semmi,
nem voltál,
nem vagy,
nem leszel.
Látod a
naplementét?
Narancssárga, citromsárga
magányűző fénysugarát
nekem küldi.
Egy hófehér galamb,
szájában egy zöld ág,
csókot lehel reá
felém,
belém,
ellened.
Tudd meg:
nem ...

Ha mezítlábas gyermekkorom
vetíti elém az elme,
a homályban,
az asztalfőn
üresen
búsul a hely...

Ifjúságom derűjéből
fel-felbugyog a
nevetés.

Most: bombáktól zajos a hazám,
a jövőm valahol elhagyott.

Bűnbakot kerestek?
Hát itt vagyok!
Mondjátok meg
jó barátok:
mi a bűnöm?
Én még annyit
hozzáadok.
A levegőt
ingyen szedem,
mindkét lábam
jól használom,
nem szükséges
senki előtt
csúsznom,
másznom.
Fülem süket,
jó hangosan
nyelvem pörög,
négy szemem van
mindent látok.
Szeretőm nincs,
azt ...

Amikor a magány-ecset
szürkére festi
a múltból
felém integető
rózsaszín,
lila,
fehér,
vérvörös
emlékeim,
fogcsikorgatva kalimpálok,
kézzel- lábbal
hadonászva,
kiabálok:
hazug vagy és gonosz,
azt hiszed, nem tudom
mazochista természettel
áldott meg az ég,
hagyj engem
békén.