Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Természet versek

« Első oldal
1
...
of
95
Lennék levél tavaszi ágon,
virágillatra vágyom.
Lágyan ringatna a szél,
a fák életéről mesél.
Apró magvakból kelnek,
tápdús talajból erednek.
Le a földbe gyökeret hajtanak,
erősen ezekkel kapaszkodnak.
Az ég felé száruk nyújtózkodik,
évről évre vastagodik.
Kamaszodik, ágakat terít,
az ágakra leveleket, virágot kerít.
Termés ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
Levélnyélen két sorban levelecskék
újabb sorai, - kis levélfaluk:
közösség, s béke jelképe lehetne, -
az akác mögött ott egy távoli út.

Ma már benne utak találkozása,
és kezet fog Közel és Messzeség.
Amit elért szívós, edzett gyökérrel,
kitartással, - bárcsak megértenéd!

A Balkán felől jött, akár a gerle,
melynek nyakán ...
Részletek
Gyermekkoromban, egykor, régen
pajtásaimmal játszottunk a téren.
Virágot szedtünk, lepkét kergettünk,
a homokdombon hemperegtünk.
Nem voltak drága játékszereink,
Ugrálókötél és labda voltak kincseink.
Mocsaras tájon zsombékon ugráltunk,
az éles sás gyakran elvágta lábunk.
Ha megéheztünk, bogyókat ettünk,
a szederfákon gyümölcsöt ...
Részletek
Eső áztatja az őszi tájat.
Vízcseppek tarkítják a fákat,
cseppennek le a levelekről,
a rengeteg kerti növényről.

Szürke felhők teszi komorrá a tájat.
Napnak fénye a környéket nem simogatja.
Megint esik, újra és újra csendesen esik.
Az egész környék némaságba csendesedik.

A tócsák itt-ott szürkén csillannak.
Fakó tükörképei a ...
Részletek
Az esők gyakran oly furcsa világok!
Perdül-fordul a nyári záporok
rímkopogása, a hirtelen jött tócsák
felszínén arany csillagtánc ragyog.

Máskor esőből tűnődő világ lesz.
Az ember be-, éhes csiga kibú.
Bádogcsatorna fújja ki az orrát,
s hegedűhúrról légbe száll a bú.

Őszi eső-csendben könyvek születnek:
bölcsességgel telt ...
Részletek
Parolázik bánat, s poétabánat:
szellemviláguk végül egyet ad.
Egyik könnycseppet hozott volt nyarakból,
másik ringat síró dallamokat.

Nagy kék kapuja égbolt végtelennek
nyitott, s benne, véled, valaki áll:
félig ismerős, félig ismeretlen,
büszkén koldus, tűnődően király.

A pázsitfű barnán lengő kalásza
mesékbe illő, átintő ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére