A madarak hangjából ki lehet venni,
Jó napunk lesz-e? Vagy már megint kell feledni!
A madarak is megérzik a rosszat és a jót,
S nem csipognak aznap úgy, ha a gyomruk üres volt!
Mert akinek nincsen napi betevője,
De nagy is a kesergője!
Szótlanul ül a szobába, az éhségnek a hatalmába.
S elgondolkodik nagyon azon,
Hogy menjen-e már, vagy még maradjon.
Mert ha ablakán kitekint,
S látja, mi folyik odakint.
Az egyik arany cipőbe jár,
A másiknak még kenyér se jár!
S ahogy így elmélázik,
Lassan feltápászkodik,
Feláll egy kisebb székre
Hurok már a balkezébe.
Nyakára igazítja: s a lábát meglódítja.
Csendesebb a szoba, mint volt,
A madár sereg kint felsikolt,
Istenem, de jó ember volt.
Míg kenyere volt, nekünk is volt.
Síri csend lett kint a fákon,
Megint feledni kell immáron!