poema
VersekSzerzők listájaVers beküldéseToplistaVers az oldaladra
 







Halál, elmúlás kategória versei





1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40   következő >>>
<<< versek


Ez itt az Ön költeményének a helye. Küldje be Ön is saját verseit az oldalra!


Halál, elmúlás

Hajdú Attila
Téli reggel

Egy decemberi reggelen,
lelke felkelt meztelen.
A hideg télben lábujjhegyen,
lépdelt a hóban nesztelen.

Az út végén a hídra lépve,
nézett le a fagyott mélybe.
Lába alatt szakadék,
háta mögött a messzeség.

Egy depressziós reggelen,
testet sodort a végtelen.
A habok csendben átkarolták
és szerelmesen a mélybe húzták.

Bánat a szívéből lassan elapadt,
s fehér ajkára nedves csók tapadt.
Lelkére került a fodrozó habselyem,
mikor elvitte a víz egy téli reggelen.

Szeged,2011. december 14.
Halál, elmúlás

Csiki Krisztián
Érthetetlen körforgás

Az idő szalad,
Az ember marad.
Több idő már nincs,
Ami megvan kincs.

Olyan ez az élet, mint a villám,
Ha lecsapok, senki sem figyel rám.
Életemben halálomat kértem,
Mely e órában eljött értem.

Eme kín az őrület határa,
Míg az ember nem talál magára.
Bár teste halott, de lelke élő,
A békeérzet az, mely feledő.

Halálom napján sokan siratnak,
A síromnál batátaim állnak.
Villámcsapás volt, mi végzett velem,
Így múlt hát el parányi életem.

Az élet múlik,
Nemzedék hullik.
Emberből lesz por,
De jön az újkor.
Halál, elmúlás

Pákozdi Sarolta
Barkácsolás

Agyam alkotóműhelye
szóalkatrészekkel van tele.
Szerkesztő szerszám is akad,
szövegeket barkácsolok.

Szemem romlik, kezem remeg,
egyre kevesebb a remek - alkotás.
Faragok hát egy szép urnát,
ha meghalok ebbe rakják
porhüvelyem maradványát.


Írják rá a kis kehelyre,:
"ebben nyugszik teste-lelke",
testet öltött képzelete,
összes költői ihlete,
jellemének fellege.

Őrizzétek zárt fülkében,
vasrácsok közt, a sötétben.
Ki ne szökhessen belőle
verseimnek bús szelleme.

A lelkeket ne mérgezze..
Hadd nyugodjak mindörökre..
mint elítélt a börtönben,
kínrímeken elmélkedve.

Kényszermunkára ítélve.
agyam ott is rab marad.

Halál, elmúlás

Katzee
Sír felett

Hanyatlik a napnak aranyló sugara,
elmúlik a boldog, s a rút száll tova.
Elmúlik a világ minden élő szerve,
könnyezve temeti nyárutó esője.

Nem kacag fel többé sugara a napnak,
nem hallik édes hangja szavainak.
Porladó fejfa mutatja a helyét,
hol van, kiért egykor áldozta mindenét.

Sírva gyászol téged édes jó anyácskád,
fejfává faragja nagy búvát és'apád.
Mindenki, ki valaha kedvelte szívedet,
keserves bújában, gyászolva pityereg.

Elmúló testednek helye tűnik tova,
síró gyermeked nem talál vigaszra.
A beköszöntő ősz találja siváran
ágyad, otthonod, nem levél a házban.

Szomorún kopognak azóta a cseppek,
éltet adó eső már réges-rég nem esett.
Fájó űr marad minden halott után,
síró családok, gyászoló ház.

A múlt sebét elfedni semmi nem fogja,
emléket feledni Hadesz nem hagyja.
De felragyok elménkben a sír felirata:
"Adassék béke, az elhunyt poraira!"
Halál, elmúlás

Pákozdi Sarolta
Értünk szól a harang

Ha meghaltál, eltemetnek,
meggyászolnak, emlegetnek,
sorolják érdemeidet,
megbocsátják vétkeidet.

Posta voltál, egy üzenet,
aláírtad a nevedet.
Eltűntél észrevétlenül,
a lepke is némán repül.

Avart kavar az őszi szél,
hó alá döngöli a tél.
Tavasz nem kelti életre,
beolvad a végtelenbe.

Új vezérek mindig jönnek,
halhatatlanságra törnek,
egykor imádott bálványok
agyag gólemekké válnak.

Mégis minden folytatódik,
míg a világ meg nem érik.
Ősrobbanás hozta létre,
belehull a semmiségbe.

Értünk cseng a harang szava,
gonosz világ, szállj magadba!
Hátha mégis megmaradna
az ember mint élő csoda.
Halál, elmúlás

shadow
Látomás

Ne kérd tőlem, hogy elfelejtselek
távoli az nekem, mint Napnak a hegyek
Ha itt vagy velem, ajkaim megérintenek
s a világ horpadt arca, ilyenkor kifeszül, kerek.

Az a perc, forrón, lüktetőn miénk
bennem dobban a szív, ha a te kezed karol
Csak a csend préselte tenyerét közénk
hideg ujjaitól a szél is sír.. valahol

Te gondolatok fehér koszorúja vagy
békés, éjszakai csendes látomás
Egy távoli, halk zene emlékeimben
melyet csak én hallok, senki más.

E babér fejemen, illatos, kedves
emléked lerészegíti zaklatott szívemet
De e zajos világ ma szomorún csendes
s csak árnyak járják be zöldelő kertemet


<<< vissza az oldal tetejére

Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német


[ Impresszum ]
      [ Jogi nyilatkozat ]      [ Kapcsolat ]      [ Versek ]


Bejelentkezés

Login név :

Jelszó:


Facebook csoport



Keresés



 Versekben
 Szerzők között







 
Üzemeltető: Festino Kft - Honlapkészítés: mfdesign.hu