Árpád vándorúton
jár a Kárpátokon.
Látók az ormokon,
látják fehér lovon.

Nézi, mi vége lett,
hazánk népeinek.
Határaink hova,
foszladoztak tova?

Hol van területünk,
ennyi maradt nekünk?
Milyen szegény a nép!
jövőnk ilyen sötét?

Árpád fehér lovon,
jár a Kárpátokon.
Szíve népéért fáj,
országa oly sivár.

Vajon, mi lehetett,
ami idevezet?
Ősurunk bánata,
szegény magyar haza!

Árpád fehér lovon,
jár a Kárpátokon.
Látja balsorsunkat,
kínja szívéig hat.

Tisza vize magas,
pedig nincsen tavasz.
Nincsen hóolvadás,
csak sír Árpád apánk...

Debrecen, 2007. 09 .10.