| |
|
Haza kategória versei
<<< versek
Ez itt az Ön költeményének a helye. Küldje be Ön is saját verseit az oldalra!
|
Haza
Cseik Gergely
Évről évre
Évről évre változás, egyre jobban élünk,
S közben észre sem veszed, s elittuk a bérünk.
Kelet? Nyugat? Egyre megy, ha nem lehetsz magyar,
Az ember már csak azt teszi, mit nagy urunk akar.
Még látok izzó vöröset őseink nyilán,
Még érzem vérnek édes ízét hőseink ajakán.
Még száll a forró gyűlölet a Habsburgok felé,
Még hallom Erdélyt térdepelni oszmánok elé.
De még fülemben a szörnyű "Heil!" mit magyar torok üvölt
És itt a sok bölcs döntés, mi annyi évet ölt.
Még szemembe vág egy forradalmi merész orosz eszme,
De nem! Népem most sincsen még teljesen elveszve!
Hisz szabad a nép, az ország! A döntés markunkban ragyog,
S ha megkérdezi az angol úr, mégis, boldog nem vagyok.
Hosszabbra nyúl a lánc ugyan, míg erőnk messze húzza,
De mit sem ér e csöppnyi nép, hisz a világ most is nyúzza!
Hajót nekünk szép Tiszára, német hon terem?
Hol egy mester emberünk, mit el nem nyel a verem?
Csatlakozz hát! Egyesül a sok barát világ,
Együtt talán megelőzzük a nagy-nagy Amerikát!
És évről évre változás. De egyre jobban élünk?
Hisz te észre sem veszed, s már elittuk a bérünk.
Kelet, nyugat egyre megy, ha nem lehetsz magyar,
S az ember már csak azt teszi, mit nagy urunk akar. |
|
Haza
Cseik Gergely
Büszke Magyar Népünk
Büszke Magyar Népünk,
pisztolyt fog fejéhez,
majd előbb lő,
és csak aztán kérdez.
Kérdés nélkül veti
önmagát a mélybe,
mert úgy érzi elvérzik,
pedig nincs is megsértve.
Bánatában küldi
hát hajóját fenékre,
s ősi népét űzi
vele Nagy regékbe:
A Magyar volt,
az ősi minta nép,
ki inkább előbb elveszik,
s majd csak aztán lép.
Ki ha ellenség kergeti
barát után sír,
s ha már jó barát öleli,
hát szabadságért ír.
A hős halált halt
öngyilkos büszke nép,
ki magyarságát ordítva,
idegen földre lép,
s nem érti,
miért nem imádják,
hogy "Büdös Magyar!"
felé miért kiáltják?
Csak magányt visz, és bánatot,
szegény boldogtalan.
Egy ősi vándor nép,
ki a világban hontalan.
Kinek nem elég a haza,
de még azt sem ismeri,
ki népét nem kutatja,
de azt várja megleli.
Ki más világban élve,
a hazában, idegen földre lép,
kinek elhullhat korcs vére,
de Ő a Büszke Magyar Nép! |
|
Haza
Pásztor Béla
A vad haza
Sűrű füst lepi testem
Ég körülöttem a ház
Vár volt, de ma már nem
Csak egy juhakol a hazám
Nem tudom, de húsz éve
Kútba esett e világ
Most megint árvizek járnak
Mikor lesz végre apály.
Lesz e még boldog a népem
Csak lesz majd unokám
Aki eltemet engem
És él még tovább a hazám
Nem dobom el még az életem
Véres az egész képem
Pusztuljon innen a féreg
Vagy ki iszom a pohármérgem.
Nincs a kezembe csak könnycsepp
Markom már csupa ránc
Még mindig hullik a könnyem
Két lábam rég kikezdte a lánc |
|
Haza
Krizsó Priscilla
Komorság
Politika hazugság,
Boldogság és napsugár,
Ellentét, de együtt él,
Mindennel mi téged ér.
Ettől lett az ember komor,
És nincs már többé teli gyomor.
Elvettek már minden tőlünk,
Nincs már többe Magyar földünk.
Nem is lesz már magyar földünk,
Ha nézzünk és tovább tűrünk.
Tennünk kell és tenni fogunk,
Hiszen nekünk ez a dolgunk! |
|
Haza
Hevocka
Hogyan kéne élnünk. (Útmutató)
A Szeretet Himnusza
Rámutat mindarra,
Hogyan kéne élnünk,
Tévelygő népünk.
Múltunk fájdalmak sora.
Ez nem elég tanulság mostanra?
Változtatni, változnunk kéne!
Lelkünk mélyén él, ennek a képe.
Elhivatott nép vagyunk.
Jó sorsfeladatokon kell hát dolgoznunk.
Ha, elhagynánk a hitványt, a cifrát,
És nem utánoznánk más népek hibáját.
Régi öntudatunknak tudnánk szerepet adni,
Csak nemest, szépet, igazat játszani.
Értékesek vagyunk itt mindannyian.
Nem kéne futnunk tengelyig a sárban,
Mária kötényéből folyton kipottyanni,
Aztán tanulságok nélkül visszakapaszkodni.
Gondolkodni kéne, és jót cselekedni,
Az egót útjára engedni.
Menjen csak más néphez, kevélyhez, butához,
Nálunk már eleget volt a tanulsághoz.
Hagyjuk szárnyalni lelkünk szépségét.
Ne irigyeljük a szomszéd értékét.
Innét el nem viszünk semmit mi fogható,
Mert erről gondoskodott a Mindenható.
Maradjunk hát békén.
Mivel, az életünk véges lévén.
Sokra becsüljünk, tiszteljünk másokat, és magunk,
Így lesz valós, a Szeretet Himnuszunk. |
|
Haza
Sáfrány Norbert
Államérdek
Eltaposott férgek
fekszenek sorba’.
Az államérdek
ölte őket halomra.
Kihez szól a szó,
melyet kiáltanak a térbe,
hova vész a csúcsadó,
kinek a zsebébe? |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
