| |
|
Haza kategória versei
<<< versek
Ez itt az Ön költeményének a helye. Küldje be Ön is saját verseit az oldalra!
|
Haza
Erdős Pál Attila
Állhatatosság
Állhatatosság
Hiszem azt, egy ország sikere inkább
az állhatatosságnak a függvénye,
mintsem az adottságoké. De, csínján
kell bánni a dolgokkal, mert zülléshez
vezet, amikor is az igazságot
összetévesztik a politikai
elkötelezettséggel, a tudásszomj
a hatalom hajszolásává válik...
(Budapest, 2011. november 25. Erdős Pál Attila)
|
|
Haza
Czinke Tibor
Dicsőbb időkért
Dicsőbb időkért
Térden áll a nép,s fejt emelve esküd,
jobb kezét sajgó szívére tartva,
szebb,s dicsőbb idők özönlenek,
virágot ölt ma-holnap színekbe ülve
a Duna két kavicsos partja.
Fehérbe villan s búját veszt a szürkület,
heggé vál a lob,hol akarat az úr,
elvész csendjébe kuporodva a jaj,
a díszmagyar elfojtja foltját,
bármennyire ellenszegül,bármennyire makacsul.
Mint üvegházba süt majdan a nap,
hamarján beér,mi növésre vár.
Kintről is győződni,mert bemenni nem muszáj,
távoli lépésről is vélhetők a tények,
ha mutatja foga fehérjéjét az éltető nyár.
Nyitott szemmel kell,hogy járjon,
észre venni hol hajlás,s görnyedés,
hol ritmustalan kalimpál az agg burok,
s ahol dallamtalan evez a révész,
szakadtak,s féltében foszlanak a húrok.
Lovat adni alája,ki megülni vágy,
huszárként ülje szilajan nyeregét,
magyar kéz rángja egymódban kantárját,
s a fák csemetéi felett hajladozzanak,
ne hullajtsa a fűz lomb levelét.
Nem tűri a trikolor,színeiből űzi,
ki settenkedve oson vérző szirteken,
s ki daccal susog merész nappalokon,
pofont osztva izzadó robotok arcára
átlépve koldusát galádul,rezzenéstelen.
Tulipánt nemz,ki kőkemény áhitattal
hagymát helyez,e könnytől duzzadt földbe,
s öntözvén azt kellőn,ápolva lendülettel,
hogy érje végső magasságát,s pompázzon
magyar mivoltában majd jelenben,s mindörökre.
Térden áll a nép,s e megszokás rabjaként,
kilábalni ebből,most ideje eljött!
Kézbe venni munkák gőzerő kalapácsát,
mert isten csak így egyedül így segít
megtalálni megrepedt patkók buzgó kovácsát
kit majdan szívébe zár e magyar szerető föld.
Nyomár,2010.05.29.
Czinke Tibor
|
|
Haza
Czinke Tibor
Ne hagyd,óh Magyar!
Ne hagyd óh' Magyar!
Ne hagyd,óh' Magyar,a gyöngyök nem pereghetnek szét,
szemei összefűzve már egy megállapodott kört alkot,
s közepén állsz te,ki nyakán viseli nap mint nap
biztosítván néki éklő kétkezű almot.
Szemei izzadt testeden izeg és nyüzsög,
ha dolgos kéz munkál és alkat serényen föld felé dől,
ívei csak lengnek és tekerednek jobbra és balra,
vagy épp mily erővel csóválja napi szél,s merről.
E gyöngyfüzér ékszered s a te országod,
fényét mattulni soha nem engedd,s végtelenségig óvdd
és tiszteld az időt,mikor nyakadba vetted,
s úgy őrizd e lobogót,mint szemedfényét,mint utolsót.
Néha volt biz',mikoron rakódtak reá vérvörös porok,
s messziről idecsapzott kószáló szennyek,
de feltámadá mindég a magyar szív,s a magyar szél,
hullámjai seperték le róla,és a hős magyar tenger.
Ki születék itten,s nyakába veszi ezen ékszert,
hajoljon ősök kopjafái előtt,hogy lengjen az,mint zászló,
oda,s vissza elmélkedjen ki magyar,s az emlékezet,
és hagoztassék ősi eszmékről,néhány dicsőítő pár szó.
Ne hagyd óh' Magyar,hogy tolvajok csipkedjék gyöngyszemeit,
s egyszercsak arra eszmélj,hogy a gyöngy aláesve összeomol,
mert ilyen mindenséget,mi füzéredben évszakokat cserél,
ily hű urat,s hű szolgát a nagyvilágban nem kapsz - sehol!
Nyomár,2010.09.18.
Czinke Tibor
|
|
Haza
Czinke Tibor
Honvágy
Honvágy /helyes verzió/
Láttam a tengert,de mi volt az?
Sirámom tava - édes hazám,
mezeid,s dombjaid hullámzottak benne,
forrt a könnyem szívem katlanján.
Sirályok takarván el a fénylő napot,
oltár elé szárnyalták nemes honvágyam.
Meddig bírom fulladva itt?
Minden óra ilyet szült az ember agyában.
Fútt a szél,de álott lehetett az,
lidérce volt a magyar szélnek.
Ki értette mit süvít a,'
zizegő falevelek mit beszélnek?
Tízezer parittya nem lő oly távol,
mint távra hánykolódott lényem.
...de hogy verhetne úgy a szív - istenem!
ha magyar földön kering a vérem?
Hogy tűzhettem volna lobogónk
idegen,germán talp alá való földbe:
E kincs magyar Buda várán lengjen,
magyar vár ölelje vasöklébe.
Adhattam volna erőt ott idegenben,
... de hazámtól vegyem el azt?
Dagadt erszényem virult volna,
nyújtva a honvágynak némi vigaszt.
Egy hónapig bírta tüdőm,
vákumban oly üres a lég,
napról napra úrrá lett a nyűg,
daccal suttogta: Most már elég!
Hűvösebb ott minden,a levegő,
az ámulat az új táj,de mit ér?
Rideg arra minden ősi fellegvár,
kiül homlokán a reszkető dér.
Loptam a percet titokban,álmodón
télnek havát seperte a türelem,
de veszteg maradván a csúf zordság
kötélt szakított acélnak tünt idegen.
Bár pompákba botlott a magyar szem,
s ezer millió ékes színbe,
... de minek az a temérdek szín,
hisz három is elég a magyar szívbe!
Nyomár,2010.04.11.
Czinke Tibor
|
|
Haza
Pogány Géza
Októberi ifjak
Októberi ifjak hallgassátok ez a Nemzet szava,
mind hisszük, hogy a Nemzet lelkiismerete szól,
ki a szovjet csapatokkal kiáltsák utánuk "ruszkik haza"
nyilvánosságot Rákosi ne bújhasson ki a felelősség alól.
Sztrájkjogot, nemzetgyűlést, titkos választásokat!
Független bírósági pert az ártatlanul elítélteknek!
A nép létérdekeit szem előtt tartani nem másokat.
Katonáinknak új egyenruhát, új címert éltetnek.
Nemzeti címert a Magyar nép hagyományaihoz valót,
a Sztálin szobor azonnali ledöntését követeljük,
vélemény és szólásszabadságot, szabad rádióadót,
Októberi ifjak, Magyar nép kiharcoltuk megérdemeljük.
(A forradalom 55 évfordulójára)
Budapest 2011.10.23. |
|
Haza
Pogány Géza
Eger várának védőihez
Létezhet-e szentebb ügy számunkra a hazánál?
Kara Ahmed fővezér seregei gyűlnek a határnál.
Felkészültünk az ostromra érőnk és tudásunk szerint,
a hatalmas túlerő maroknyi katonánkra csak legyint...
Temesvár és Szolnok már elbukott, mi nem fogunk!
A Törökök alkuja sértés. Azt mondom nem alkuszunk!
Ahmed küldjön bár száz levelet azt mind elégetjük,
ki a megadásról titkon súgni mer azt vasra veretjük!
Fejét veszti az ki eme szerződés ellen cselekszik,
kinek lelkében gyávaság bujkál árulás telepszik.
A legelszántabbak és legbátrabbak ti vagytok,
emeljétek hát magasba ragyogjanak a kardok.
Mikor a várat védjük megóvni nem a köveket akarjuk,
nem e maréknyi vörös földet meg hazánkat tagadjuk,
asszonyaink és gyermekeink, elnyomásban nem élhetnek.
Ha mi itt el bukunk haza többé soha nem térhetnek...
Ha ez a fal ledől, nem remélhettek irgalmat se kegyelmet.
Halál vár ránk. Ezért kell hát kardjaitok magasba emelned.
Itt még meg tudjuk törni őket. Azt mondom hát jöjjenek!
Jöjjenek csak! Esélyük nem lesz, hogy Magyart öljenek...
(Eger vára győzelmének 459 évfordulójára)
Budapest 2011.10.23. |
<<< vissza az oldal tetejére
|
Gyerek versek - Mese, Mondóka
Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyerek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Vicces, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő
Állatos versek - Kutyás, Macskás, Lovas, Madarak, Egyéb állatos
Idegen nyelvű versek - Angol, Német
|
[ Impresszum ]
[ Jogi nyilatkozat ]
[ Kapcsolat ]
[ Versek ]
|
|
|
