Édesanyám varrónő volt.
Kattogott - zakatolt a gép.
Ha nagy néha kellett egy folt,
általa lett az újra ép.
Egy életen át alkotott
ruhák siklottak, susogtak.
Szívemben mély nyomot hagyott,
mert csodává alakultak.
Csak szabott - varrt és remekelt.
Sokszor gépnél lelt rá a hold.
Így várta, míg a nap felkelt,
mert az éjszaka rossz kobold.
A padló cérnaszál - folyam,
a szabott rongyok szerteszét,
de a kész ruha mind olyan,
hogy áldja mind a két kezét.
Mikor apám hazatérve
megkérdezte:- hol az ebéd?
Anyám felpattant sietve,
sürgött- forgott, s kész lett az ét.
Félresöpörve a ruhát
terített - tálalt serényen.
Így emlékszem: ilyen anyát
őrzök szép emlékeimben!