Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Fájdalom versek

« Első oldal
1
...
of
51
Hétköznapi pszichológia…

Van, kit állandóan természetes, gonosz indulatok, hátsó szándékok vezetnek.
Erről lemondani, ezen változtatni az érintettek nem tudnak.
Akinek természetes, hogy az élet dolgaihoz, hozzáállásai ilyenek
Az
Nagy bajban van, ha ez természetes életvitel, élni csak így tudnak.

Bizony az ilyen torz, beteg lelkek, okozói tragikus ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
Minden egyes pökhendi, megélt sértésben önző semmisülésem tovább folytatódik s készít alattomos csapdát! Visszanézek mindig méla, megrepedt tükör-szilánkokba bújócskázó rettegőn is szomorú kisfiú-arc felé s szeretném megvédeni a bentrekedt, tartós félelmet is! Morgó gilisztaként akárki eltapossa sebzettségem határait; nem hátrálhatnék már meg soha! Vékony ...
Részletek
Mert nem lehet sosem akként, hogy más irányba csoroghatnának hétköznapok posványos állóvizei! Tiszavirágokon függeszkedő Lét alig tudhat ellenszegülni alattomos, csapdákat állító balsejtelmeknek! Minden léptünk megtervezett, de ügyetlen karambol! Földön tevékenykedő, fura bábuként berendezkednél, ha túlélhetnéd ami tán egyedül éppen terád vár! Félelmeink ...
Részletek
Kinyitom a szemem,
végtelen kékség vesz körül
vagyok puha fehérség
kívül-belül.
Nincs anyagcsere,
nincsenek salakanyagok,
anyagtalan lélek vagyok.
A halál tisztára mosott.
Létezem,
de mégsem,
elpárolgok a kékségben.
Ez itt az amnézia világa,
színtelen a feledés
virága.
Nincs mocskos emlék,
feledni méltó,
nincs ...
Részletek
Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban! Oldalalom lopakodó, ádáz-fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban! Reszkető állat setét, vészjósló csöndben egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést! Pattogva-szorongva pergettek könnyező, szemhatáromra méltatlan könnyeim, s ott végképp már megálltak! Ordító ...
Részletek
Az Időnek, mint megjártnak, az eleve elrendelt szösszenet-Hiánynak, az éltető jelenlétnek megmásíthatatlan tényét az arcomba vágja – magával sodorva a Bizonytalan! Mikor a biztonság ajtójából kilépve ordas-erejű fogantyú-szél végtagjaim ócska, zörgő szerkezetére belemar! Nem önző önmegadásom tompít, sokkal inkább felkínálható lehetőségek újbóli ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére