Hunoknak királya a legnagyobb,
Rómára rettentő nevet hagyott.
Egyetlen szavára indul sok nép,
Királyok királya, Atilla még!

Tinó ha lesántul kard jő elő,
Barázdán találja szántó-vető.
Istennek a kardja, rajta jele,
Világot hódító az ereje...!

Aki egy ily kardot birtokba vész,
Övé a hatalom, mit ád az ég!
Királyok ...

Szikes, magyar pusztán, izzó napsütésben,
Gulya legelészik a gémeskút tövében.
Olykor elbődülnek, nyakukat kinyújtva,
Borjuk szopni készül a tehénhez bújva.

A gulyások vígan főzik a jó gulyást,
A marha nem tudja -, miből e paprikás.
Bizony minden korban, ez a gulyás marha,
Amúgy a javából, jó nagy volt a szarva.

Van hamis ...

Valahol egy kórházban,
vagy orvosi váróban,
egy tömött folyosón,
ahol senki sem gondol,
a másik gondjára,
csak a maga bajával,
van elfoglalva.

Itt ülnek ketten, párban,
egy - egy széken.
Az egyikük szíves,
a másik őszes.
A férfi a lábát fájlalja,
mutatja kínos fintora.
Mellette a nő, kipattanó erő.
A férfi ...

Nagycsütörtök napján, egy nagy setét flotta,
Sok, posztós hajóval, királyunkat hozza.
A bécsi palota ravatal-terméből...
Nyög a széles Duna, e gyászos terhétől.

Lassú méltósággal, oly korom-sötéten,
Mintha minden csillag kihunyna az égen.
Így megy a koporsó Bécs-várból Budára,
Mintha mindenségnek lenne holt ...

Ady Endrének titok-bús szeme,
Olyan mintha, mindent értene.
Ősi magyar lélek, rejtek-titkait,
Puszták zsellérének múló álmait.

Őszi szél sóhaját, Párizs útjain,
Cserepes ajkaink, vágyak kútjain.
Lidércfény-szerelmet, mit messzeség igéz,
Testi vágy tüzében, héja-nászra kész.

Költő, ki távoli, fenség -, mint Ady..,
S ...

Szép farkaskutya, Tinti, örülj! Leakasztom a szegről
csörgő láncodat. Ujjongón, az ölembe ficánkolsz,
hátsó lábadon ülve, nyifogva könyörgöd az örvet,
nagybundájú nyakadba. A szájkosarat szagolod víg
lelkesedéssel, erős fogaid közt tartod az ostort,
mindez a séta előjele, izgalom és ...