Én véreim, búsak, szegények,
Tudom én azt, hogy kell az ének,
Kell a zsoltár, kell a fohász,
Kell a hit, de ne higyjetek
Soha a papok istenének.

Tőle jött minden kénes átkunk,
Sok meg nem hallott imádságunk,
Földi poklunk, ős kárhozás,
Szolga-voltunk, ...

Csak hogy te élhess az életemmel fizetnék,
meghalnék érted és a másvilágról figyelnék.
Vigyáznék rád hisz önzetlenül szeretlek.
Néha nem igy tűnik ezért kérlek ne vess meg!

Ha éjfélt üt az óra,

Én kimegyek a hóra.

Kezemben tartva a pezsgőt,

Köszöntöm az új esztendőt.

Minden napra kívánok sok

szerencsét néked,

De először is:

Boldog Új Évet!

Én rádöbbentem hibámra, és megesküszöm javítom!
Te is gondold át még egyszer! Én kivárom, ha bírom...
Könyörgöm utoljára, hisz tudod Te is mennyire
Ragaszkodom, szeretlek, nem gondolok senkire!
Így, mint Rád, hiszen az egyetlen, ki ismer Te vagy!
Így ez nem élet, ha nem tudok veled lenni.
Ez nem ennyi! Nem lehet itt vége, ez lehetetlen,
Sírok, ...

Üresség... ez az amit érzek
Üres a szív és üres a lélek
Egyedül vagyok egymagam élek
Nincs, nekem senkim nincs, mitől féljek...

Senki ne süllyedjen könnyig, se gáncsig,
Isten mesteri rendelését látva,
Kinek fejedelmi iróniája
Könyvet adott nekem s hozzá homályt is.

Gazdájává e könyvek városának
Kihúnyt szemet tett, amely csak az álmok
Könyvtárában böngészhet a megszállott
Sorok között, miket a hajnal átad (...