Istennek hála, megvolt az ebéd;
Meg is kötözködénk, s most mit tegyünk?
Pipára gyujtunk persze, azután
A szőlőhegyre kilépegetünk.
Ottan pedig kis hajlékod alatt
Oly édesen esik hörpenteni,
És a magyarnak hörpentés után,
Még édesebb talán - felejteni.

Kész a pohár bor; szokás szerint
Elöljáróban háromszor iszunk;
Meg is ...

Szomoru nótát fúj
Az északi szél;
Előtte megzördül
Az őszi levél.

S valahányszor zördül
Az őszi levél:
Keblén a zsiványnak
Sajgó bánat kél.

Távol a sürüben
Korcsok ajkirul
Zeng a dal, - de rajta
Ő föl nem vidul.

Meg-megrázza vállán
Bojtos új szürét,
Félrevágja gyorsan
Barna ...

Boldog szívvel várom a jövő havazást csendes, őszinte örömmel,
bennem a régmúlt budatétényi gyermekkorom ötlik fel.
Magam előtt látom, ahogy apámmal húzzuk a szánkónkat
és topogva, csoszogva tapossuk együtt az utcai havat.

Akkor is örültem a télnek, a szép, csillogó, fehér hónak,
de most már igencsak szükségét látjuk a ...

Oh ti csalárd képek, tündérek és tünemények,
Forgandó esetek, és csupa képzeletek!
Meghódol néktek minden és romlanak épek,
Általatok durvák s kőszivü földi csudák!
Ez szomorún futja inséges pályafutását
És keseregve forog élete terhe alatt.
Azt kebelére veszi a szerencse, nagyra segitti,
Végre de elvetvén utnak ereszti ...

Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem, kedvem s örömim reménye?
Mért remegsz bágyadt szemeimbe nézni?
Szómra felelni?

Nem; tovább így nem gyötör engem e kín,
Megvető szemmel soha látni nem fogsz.
Majd kemény mellvas födi bús szivemnek
Gyenge hevültét.

Kard szorúl vesztet nyomozó kezembe,
Elvadúlt ...

Egy szegény nő, isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban.
Gyásza nincsen, gyásza rég volt,
Még midőn jó férje megholt;
De ruhája mégis gyászol:
Szíve fél a tarkaságtól.
Dolga nincs, hogy volna dolga?
Kis ebédhez nem kell szolga.
S az ebédnél nincs vendége,
Csak a múlt ...