Sárgulnak a levelek
és hullanak a gyepre.
Megjött az ősz. Ez a jele.
A Nap most már igen gyenge.

De az ősz még nem a búcsú jele.
Megvan ennek is a maga szépsége.
A szőlőfürtök erővel tele.
Számba csordul mindnek mézédes leve.

A rengeteg, sokféle gyümölcs kizárólag szüretre vár.
A tél nyugalma, a szép tavasz, a ...

Lassú elmúlás vár rám,
Hervadok, akár egy kis virág.
Melyben gyönyörködni oly' csodás,
Fájdalmam nem érzéki csalódás.
Könnyeim elapadtak rég,
Nem tépem emlékeim szét.
Töviskoszorús szívem
Sajog és fáj szüntelen.
Papirra vetettem sorsom:
Egy hatalmas gyertyából
Peregtek könnyeim
Fekete pohárba, s ím
Itt vagyok még, de ...

Kérdezte tőlem tegnap
Egyik fiatal klubtag:
Fáj-e, s milyen a halál?
Én nem vagyok avatár,
Sem jós, vagy boszorkány,
Nem dalolok, mint csalogány,
De ismerem a halál felé
Vezető széles, tömeges utat,
Melyen az ember kutatja a múltat:
Vajon mit rontott végleg el,
Mivé lett, s más miért ünnepel,
Mikor néki nagy a bánata,
Elviszi a ...

Láthattam, Te jöttél felém lengén, oly csinosan.
Éreztem az illatod, amely zsengén körül vett
Engem, kávéd finom zamatillata Tégedet,
Úgy hoztad kedvesen, ahogy azt kedvelni szoktam.

Forrón, frissen, üdítőn, - nélküle álmodnám, - majd
Tőled, a kávétól ám felvidultam, - jólesett!
Elgondolhatod, szerelemre-lángra lobbantasz.
Küldesz ...

Tündérek hajnalán ébredő szárnyaló szivárvány
Forrása lényednek, hol szemtelenül szebb valóság ébreszthet
Embereket tudatra, úttalan utakat ma mámorító ármány,
Ha árván az álmaidra száll már, nem jár át talán e koszos évezred.

Óh Föld úrnője, Égnek asszonya
S kit retteg a Pokol, a bús mocsár,
Jámbor leányod majd fogadd oda,
Hol drága kört kedveltid népe zár,
Bár érdemem ezektől messzi jár.
Ám égi jód, Úrnőm, a szent vagyon,
Vétkem fölött is bővséggel vagyon
S e jók nélkül nem jut föl senki sem
Az égbe - Én e jusst hát nem hagyom:
Óh, élve s halva ...