A hatalmas hérosz,
kiről korunk meséje szól,
Még csak nem is ember:
egy egyszerű mezei nyúl,

ki vígan baktatott
mezőről mezőre,
míg jött egy vadász,
és kedvesen lelőtte.

Csodálkozott a nyuszi
még sosem volt meghalva
de mégis csak él,
hisz még nincsen felfalva.

A vadász oldalán,
örömmel lógott
és a ...

Őszi szél szárnyán jöttél,
szívemnek kedves lettél.
Ajkad érintése még számat perzseli,
érzéseimet feledni nem engedi.

Szürke utcákon hömpölyög a víz tova,
vele tartok én is, ki tudja még hova.
Az eső mosta ablakban felgyullad egy fény,
itt hordozlak magamban a szívem legmélyén.

Te ács,
Istenünk ezt jól kiokkumulálta,
Elküldött hozzánk a mocsárba,
Térdig érő sárba:
Tegyél itt rendet!
Szabadítsd meg a gonosztól a lelket,
A mocsarat csapold le,
Csinálj helyébe kertet,
Hol a bűnös lélek,
Ha fáradt a teste:megpihenhet!
Aztán még csinálj csodát:
Építtessél négysávos autópályát,
No, meg ...

Behunyom a szemem,
Tátva marad szám-
Hát nem a boldogság
Köszöntött reám!
Hiányzom-e,kérdi,
Bizony hiányzol!
Elmenjek-e hozzád,
Vendégül látol?
Vendégül látlak én,
Megágyazhatol-
Szívem közepében
El is lakhatol...

Rózsabokrunk fehér szirmai
finom lepelként fedik a járdánkat.
Lenge szellők lágy simogatásai sepregetik a lehullott szirmokat.

Az ember úgy érzi, szőnyegen áll,
olyan kellemes, jó érzése van.
Azt érzi, a Mennyek Országában jár,
pedig itt, a földi világban van.

A természet egyik csodája e sziromeső.
Szép a bokron, és lehullva ...

Emlékszel,
amikor négy fal közt
kulcsra zártuk szerelmünk
és megállítottuk az időt?
Átölelted derekam,
szorosan összesimultunk
és én
lábujjhegyre álltam,
hogy elérd ajkam.
Szempillám lehunytam,
de te átragyogtál
és óvatosan magadba zártál.
Sosem tudom szavakba önteni
mit éreztem azon az éjszakán,
amikor először ...