Roppan, sercen talpam alatt az avar,
moccan a kis bokor, a szél nem zavar.
Erdő népe fürdik a meleg őszben,
szaporán dobban a szív a nagy őzben.

Játékra csalja pimasz kis falevél,
ki az őz láttán játszótársat remél,
de a gida gyorsabb, szökken kecsesen,
a kis falevél röppen szélsebesen.

Jön a Szél, halkan duruzsol a fák ...

Ő rizem emlékét forró nyaraknak
S zívemben még élnek ragyogó képek
S zékesegyház felől sétáló népek
Z sibongva a főtér felé haladnak

E lmúlt a nyár a nap lágyabban ragyog
L elkemben mégis visszavágyok oda
I nt felém a bájos, száz meg száz csoda
S gondolatban ott, megint boldog vagyok.

V arázslatos színekben pompázik
Á ...

Szigetnyelven, sziklák között, barlang szája mellet,
Döglött sirályt találtam én, lapost, és fehéret.
Kósza szél lengeti tollát, szomorú a látvány,
És van még egy halom szemét is a szegény párán!

Hányingerem elfojtom én, kemény vagyok, s edzett,
De ez esetben nem vágyom rá- itt fogni a percet!
Tűnjön tova e csúf látvány, mily gyorsan ...

Elmúlott a virágos nyár,
a szívemen a bánat jár,
fájdalmas lett dobbanása,
vérzik minden sóhajtásra.

Szakadj szívem,szakadj ketté,
ne érezzek soha többé,
hulljak le az őszi széllel,
fagyot hozó szürke dérrel!

Ne ébredjek soha fel majd,
akkor se ha tavasz sóhajt,
porladjak az avar alatt,
temetve a bánatomat!

Ne ...

Bánatos a távoli erdő és a fák,
leveleik könnyként hullnak alá.
Búcsúztatják a nyári nap melegét,
És szomorúan várják a Tél hidegét.

Én is bánatos vagyok.
Ablakomon kitekintve,
megfáradt fákat,
S az elhullott leveleket látom,
melyek magukra öltik az Ősz színeit
és szőnyegként terülnek el ...

Hibáztam. Életemben nem először,
Amikor azt hittem, szíved egy tükör,
Önmagamat láttam benned, tévedtem,
Nem vagy olyan, mint én, nem illünk össze.
Lezártam mindent, ami hozzád között,
Végül a halál romjaiba dőlök.

Vergődöm a keserű sorsom alatt,
Feladtam létemet, az álmaimat.
Nem érzem a végét ennek a búnak,
Eldobott ...