Árnyaink a múltból üldöznek minket,
bár próbáljuk feledni hibás döntéseinket.
Mégis minden nap visszaköszönnek ránk,
hibáink mely sokszor a mélybe ránt.

Döntések, tettek, hibák és kételyek,
megtévedt elménk bolyongva tévelyeg.
Vannak sorsdöntő pillanatok az életben,
vajon jól döntöttem, vagy tévedtem?

Észre sem ...

Aki virágot ad,
az szeretetet ad.
Aki virágot kap,
az szeretetet kap.

A szeretet minden érzésnél hatalmasabb
akkor, ha őszintén szerető szívből fakad.
A hamis szív virággal is tud hazudni,
a virágot ármánykodásra felhasználni.

De a virág legyen minden az őszinte szeretetünk jele.
Szívünk szeretetét fejezzük ki kedves, szerény ...

Ösvénytelen csapáson
járok
keskenyre taposott
avaron
haladok
lépésenként
meg-megállva
köröket taposva
a csörgő hulló-ősz
színpompás forgatagában
földbeivódott
levelek
ereinek minden
egyes vonalsugarába.

Beragadtam a zöld nyárba
nem akarom a komisz
zuzmarás dermedést.

Tartanám a nyarat ...

Barna szemű kislány, mosolyod mint virág.
Gyönyörétől ragyog ez a mesés világ,
Kezeid oly enyhén érintik az arcom,
Lelkem mélyén olykor az oroszlán harcol.

Mikor szemed rám néz, lábaim remegnek.
Mi lehet az oka, hogy beléd betegedtem?
Gyenge tán az elmém? Bátorságom nincsen?
Mégis néha érzem, te vagy az ...

Sárgulnak a levelek.
Ez az ősz jele.
Hűvösödnek a reggelek.
Ez is az ősz jele.

De szépséggel tele most is a táj.
Ez is az ősz érdeme.
Mindez a sok szépség csak rám vár.
Szívem örömmel tele.

Az ősz nem az elmúlásé.
Minden átalakul.
Így lesz a világ másképpen szebbé,
szebbé páratlanul.

Az ősz nagyon nagy ...

Szárnyatörött madár, mondd hova szállnál?
látod még a felhőt, mely nyugalmat hozott
nézel fel az égre, kékebb mint valaha
sóhajtásod viszi tova a szellő bús moraja
lenn fekszel a sárban, mocskos por-árban
remélnél enyhülést, várod még a békét
békét a szívedre, gyógyírt a sebedre
szivárványt keresel ott, hol a kín honol
nincs aki ...