Mások titkait őrzöm, azokét kik valaha éltek,
mások szenvedéseit élem át, mindazt amitől valaha féltek,
álmaik melyeket féltve őriztek már csak bennem élnek,
könnyeik melyek arcukat mosták már csak az én szememben égnek.

Titkaikat őrzöm hűen, melyeket reám bíztak,
álmaimból felriadva hallom, milyen kétségbeesetten sírtak.
Keserves hang, ...

Ha a szerelem kínjait magunkba fojtjuk,
és a lángját lassan elfojtjuk,
felemészthet minket a bánat,
és a boldogság majd örökké várat.

Ha nem mondjuk ki érzéseink,
és nem tesszük fel kérdéseink,
ha csak titokban távolról szeretjük,
és őszinte érzéseinket előle elrejtjük,

A szerelem lángja megégethet minket,
és a magány ...

Bűnösök között is ártatlannak maradni,
az őszinteség ösvényén büszkén haladni,
elveket követni melyek emberré tesznek,
el csalódásaink árán sem vesznek.

Talán a legnagyobb legbecsesebb erény,
legyen az élet bármilyen kemény,
ártatlannak maradni ebben a bűnös világban,
eddig még nagyon kevés embert láttam.

...

Van egy hely hol csak az álmok élnek,
hol a szemeidben könnycseppek égnek,
hová társaival csupán meghalni térnek,
a szeretet, a vágy, a szerelem, a lélek.

Ez a hely amit mi otthonnak nevezünk,
nem nyújt már békét oltalmat nekünk.
Útra kelünk hát s csak megyünk csak megyünk,
vissza hogyan térjünk, mi tévők legyünk?

Kérdéseim ...

Gondolj bele, hogy rég nem láttál valakit,
és közben elképzeltél róla valamit,
hogy álmai őszinték és mindig boldogan,
békésen él valahol, szíve gondtalan.

Meghitt tudatlanságodban nem is sejted,
félelmetes gondolataid mélyen magadba rejted.
De ő közben a poklok poklát éli át.
Ha dönthetnél te vajon tudni akarnád?

Budapest. ...

Emlékszel még? Az őszi sétáink hangulatát,
idézik most a fák, megsárgultak a napok,
fagyos szél rendezi át a táj napi arculatát,
színes levelek takarják be, mint a papírlapok,

Fiunk asztalán káoszból kirajzolódó rendben,
mindennapi szétszórtságunk tökéletes násza,
nekünk már megszokott zsibongó csendben,
ez mind a miénk, lelkünk ...