Ősz és deres tél,
mint az éhes farkas
fölém hajolva
megragadja gyenge vállam,
eperfának fehér, fekete epre
régmúlt idők szellemei lettek.
Banyakemence, friss kenyér illat
még mindig enyhén
csiklandozza orromat,
mécses mellett a csillag
szebben ragyogott valaha felettem,
kérdéseim, kételyeim ...

Egy körte édes zamata
enyhíti az őszi dér hidegét
meleg leheletét sugározza felé.
Tudja, a szívtelen tél ellen,
amely felette lebeg,
tehetetlen az akarat,
szembenézett a jövőjével,
és a tenyerembe telepedett.

Ha valakit a barátomnak tartok...





Ha valakit a barátomnak tartok,

akkor én is nagyon örülök, ha valami

remek dolog történik vele. Mások

örömét ...

Tavaszi nárcisz
a Nap színeit szórja
szívmelengetőn.

Nyár melegével
búzakalászok ringnak
harmatot isznak.

Őszi szürkeség
üzenetét vési a
hulló levélbe.

Telet hordozó
fagyhalált lehelő szél
jégcsapon zenél.

Ma reggel a tavasz virágait egy csokorba kötöttem,
s közéjük a napsugarait is bele-bele szőttem.
A hajnali harmatcseppek csillogását,
a reggeli derengés ködhomályát,
a nappal szikrázó ragyogását,
az este csillagfénnyel átszőtt mélykékjét is megtalálod benne,
s a szeretet szivárvány szalagja köti körbe-körbe.
E csokrot ma jó szívvel ...

Nem bűn, ami belőlünk szólt,
A fiatalság mámora.
Mi öregkorunkra csak \'volt\'.
Az a romantika mosolya.

Csongrád,1986.