Nézem a képernyőmön a tavat,
amely teljesen őszi képet mutat.
Balatonfenyvesnél homokpadok sora
hosszan vezet be a tóba.

Az elmúlt nyár szép emléke szívünkben él.
A tájon most lengedez gyenge őszi szél.
A part már üres. Őrzi az elmúlt nyár titkát.
Szemben Badacsony. Komoran néz a tavon át.

Minden csendes, nyugodt. Hiába, ősz ...

A varázslatos természet azért ösztönöz


bennünket, hogy álmodjunk, merthogy az álmok valóra


is válhatnak... Álmodoztam - mindenek fölött -


a maradandó boldogságról, mely megadatott, a




Jóisten remédiumot ...

(Szépmező Szárnya Hun-magyar mondában mondai hős, aki megvédi a gyengébbet a bántásoktól. Kalamóna a hun-magyar mondában erőszakos, hatalomra törő.
Helyi Téma Pest megyei hetilap 2012. szeptember 12-i száma.)

Dicsőség Szépmező Szárnyának!
Aki nem támadója Kalamónának,
De aki a neki dobott kesztyűt felvette,
Hogy törvényes eszközzel ...

Az ősz teríti a páráját a tájra,
a halkan hullámzó Balatonra.
Reggel lévén a tó még nagyon álmos,
mint aki nem vesz tudomást a világról.

De a szél és a Nap is ébresztgetik.
Nem hagynak egy perc nyugtot sem neki.
Végül a tó is lassan felébred
hatására a Napnak és a szélnek.

Kezdődik egy őszi nap.
A fák a szélben ...

A parton, s a tavon lágy fény táncol
így adva hírt a csendes őszi világról.
A tó nyugodt. Viharai már elmúltak.
Gyönyörködünk az őszi Balatonban.

Minden csendes. Sehol semmi sem mozdul.
Cinke néz rám a balkonkorlátunkról.
A lehullt morzsákat fürgén szedegeti,
majd szárnyaival az őszi léget szeli.

Szél szalad a parton,
hárfázik a fákon,
balettezik a tavon,
táncol az egész tájon,

a Balaton-parti világon,
a sok-sok kora őszi árnyon,
a csendre vágyó őszi tájon,
az őszbe hajló füvön, fákon.

A szél csak ritkán fárad.
Szilajon rázza a fákat.
Némán nézem a tájat,
melyre az őszi szél így hat.