Élvezem az életemet, mert szerencsére
van egy társam, akivel ezt az élvezetet
megoszthatom. Mindig arra vágytam, egészen
fiatalon is: szeressenek. Éjjelente

megjelent álmaimban, kire vágyakoztam,
ki előbb kedvesem, később életem társa
lett. Nincs más, nem akarok más gyönyört, valóban
csak, amit tőle kapok. Bűnöm, vétkem, hála
...

Vadul fújja nótáját Nyáriszél
falevelek koncerteznek éjjel -
úgy szeretném, ha közéjük vinnél
összebújnék hangjuk melegével.

Oly nehezen jön most álmom hozzám
talán őt is felkapta egy szellő -
fantáziám rojtosra nyűtt foszlány
míg az éj zöme ékes, zöldellő.

Szempillámon pihen a nyugalom
nem bánja, ha ébren marad ...

Erőtlen suhogtatja fodros szoknyáját
riszálja hátsóját csukott szemű Bánat -
elfordítom fejem s nem megyek utánad
gyűlölöm hízelgésed bűn-toporgását.

Választok más irányt, amerre nem sétálsz
ott leszek hajnalban és éjjelben ismét -
verseket mondok, majd éneklek őszintét
szerenádot adok ellenednek, nézz rám!

Nézz rám! ...

Állok a tejútnak csillag-koszorúja alatt
szemedbe tekintve azon tűnödöm, mi maradt
meg tovább lelkemben belőled ezen a holdas
sárgaréz éjjelen, mi az, miből elmém olvas.

Szótagolva betűzöm gondolatod sorait
mint fergeteg, áramol sok zajtalan mozaik
rakosgatom és ragasztgatom mind a helyére
szótlanul hallgassál velem, szívemnek ...

(Halottak napjára - tisztelettel)

elhantoltál engem, amikor meghaltál
rámdobáltál zokogó, súlyos rögöket -
meztelen testemen vacogó köpönyeg
amit éber éjeken adtál vissza rám

örökül hagytad a virrasztó lelkedet
és érző szívednek minden dobbanását -
számra-száradt csókjaid szüntelen nászát
mitől búcsúzónk óta vádlón ...

Boldogság topog az ajtónál, oly félszeg
látom a szemén, hogy vonzza még a homály -
leoltom lámpámat s mutatom a fészket
honnan ő kifakadt, mint zubogó forrás.

Gyere hát közelebb, menhelyed én leszek
sóhajtásod lapozd át sebesen hozzám -
összes szép érzésem ölelésért vedd meg
simulj belém szorost, te legyél a ...