A család meg a szeretet,
amely otthon körülvesz engem,
a legnagyobb becs, nem feledve,
nálunk a szeretetet nem

a szavak, hanem a tettek
bizonyítják. Feleslegesek
a szólamok, semmit sem érnek,
elreppennek, mint szeptember

végén az őszi szél. Tiszta
szívből fakad a szeretetünk,
melynek nincsen semmi szabálya:
szívünk dönt, s mi úgy ...

A nyúl soha sem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik Ő siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézevésre jött meg a kedve!
Vígan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő ...

Emese leányom kérdőn, először
az anyjára néz, utána rám. Többször
ide – oda vált az okos tekintete,
végül is felém fordulva teszi fel e

kérdését. – Apu, mondd, miért pont anyut
vetted el feleségül? Jé, most magunk
között vagyunk, ez magas labda. – Édesem,
még Mesi is ezt kérdezi, nem érdekes?

Lágy erezettel terül a piros fény az égen szét
gyújtva a szürkülő égen a nyugvó Nap fénytüzét.
A felhők az égen lassan-lassan az éjbe úsznak,
lassacskán az égen már nyoma sincs a nemrég volt napnak.

A felhők változatossága gyönyörködtet.
Pazar tárlatot köszönhetek a felhőknek.
Szép lassan ráül a nappalba fáradt tájra
az éj pihenést ...

Ismerősök találkoznak

a galériában, csodálkozva

néznek egymásra. - Az egész

tárlaton, őszintén mondva, voltaképpen egy festmény



volt, amit egyáltalán meg

lehetett nézni, a tiéd. - Hát ez

tényleg kedves tőled, Elek.

- A többi előtt ugyanis tolongtak az emberek...

A szíve szépségét a kertre vetííti,
jelenben egy szebb jövő reményét kelti.
Keze varázskéz, melyben van a jövő,
a szépséget, gyümölcsöket termelő.

Varázslat, amit végez, nem hamis mária.
A terményekben van tiszta léte, tudása.
S hogy ezt önzetlen adja? Ezt teszi szív e,
őszinte ember- és természetszeretete.

Ő ezt tiszta szívből ...