Már az általános iskola
nebulójaként felismertem,
sohasem leszek tudós, titkomat
most felfedem, mivel szívemben

nyomást érzek emiatt. Történt
egyszer, hogy megkérdezte tőlem
a csinos biosz tanárnőm: - Gyöngéd
a biológia, te Erdős, de

annyit meg tudnál mondani, hogy
miben különbözik a kakukk
a többi madártól? Jól markíroz
a ...

Reggel van. A táj zenéjét hallva
a ritmust harkály kopogtatja.
Így megyünk az éjből a hajnalba
és reggel lesz a folytatása.

Friss fény terül szét a tájon,
az egész tóparti világon.
A Nap ébreszti a Balatont
fénytáncot járva a habokon.

Az egész tájon beköszönt a reggel
egy új, szebb nap biztató reményével,
majd a környéken ...

Az idő lep meg, rendezett összevissza.
Nyár lósörényén arany tánc ragyog,
s vágtat a nyár, arany szőréről szikrák
ezüstje száll, - s máris elcsillogott.
Az idő lep meg, mely valóságot színlel,
s oly hazugul: minden isten nevet,
s mindegyik feldob egy-egy édenalmát, -
hát kapkodjatok érte, emberek!
Az idő lep meg, a magányos kisember:
fejet ...

A nyár kapuja kitárt, őszre várón.
Fűszál bókol üvegálomnak, csendnek,
s felismered az addig észrevétlent:
emlékké lettek volt illatszerelmek.

Nehéz nyárvéggel, ősszel szembenézni.
Ág ághoz ér, felhősor felment, s vádol,
s elképzeled, hogy istened a Szépség,
mely mindig újat teremt önmagából.

Az istenem a tág értelmű ...

Egy ódon postahivatal
hirdetmény oszlopán olvastam
egy fura felhívást, sorban
állás szabályáról. \"Álljon a
maga előtt álló háta
mögé!\" Nos, megvilágosodtam!

- Hölgyfa? Hímfa? - szóltam tréfásan hozzá.
A fényszitán átszűrt táj tiszta volt.
Ágrések között pici felhőholdak,
s arany napocskák nyája kóborolt.

A madárhangok megjöttek, leszálltak.
Vasárnap küldte délharang körét
időirányul új álommesémnek,
s katáng perdült meg: kék sziromkerék.

Megszoktam már: szívembe ...