Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádeszba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához odaért,
Kibontotta haját, s ...

Nagybátyám üvölt a fürdőszobában.

- Az istenit! Ezzel a borotvával

még a nyakamat sem tudom elvágni!

A felesége nevetett. - Berágni

ezért butaság, beadok egy nagykést,

ne szenvedjél édesem, csak nyissz - nyassz s kész!

Vadgesztenyefánk a barna komákat
földre leküldte. Kipp-koppos varázslat!
Négy-öt gyufaszál, - és belőlük ember
készíthető, de ügyetlen kezemmel
nem sikerült, az én emberkém lába
kihullt, féllábú lett, vagy máskor sánta,
szegény, mivel letört a gyufa vége:
megszületett, de balsorsa elérte.
Ám bölcs tanácsot ütött derék óra:
- ...

Mackó Döme ébredőben
barlangjából kijövőben
evés után lelkesülten
biciklitúrát tervezőben
utnak ered rögtön.
Figyelmezteti jó szülője,
hogy először az eredőben
kerekezzen körbe-körbe,
aztán tovább más helyekre.
Döme tanácsukat feledve
kerekezett ki nevetve
a forgalmas út testre
a forgalomra nem figyelve!
Arra jött a Róka ...

Rigó füttyszó ébresztett minden reggel álmomból,
Kasza visszhangja harmatos fű hangjából,
Apám kurjantása, s a vízcsorgó csobbanása.
A kunyhó fala sárral tapasztott volt, hideg a fala.

Emlékszem, apám kaszája után nyúlt, gondterhelt volt.
Nagyra tátottam szemem, ő mélyen felsóhajtott.
Gyerekként nem értettem őt, némám tette dolgát,
Majd ...

Botorkálva, elűzöm a zajt...

Temető csendje karjában tart.

Síri csend lelkemben motoszkál,

ott semmit, csak fájdalmat talál.


Szikár föld sárgán magaslik ott,

hol földgyomra nyelte koporsót,

mely búcsút vett a földi élettől,

s az édes családi fészektől.


Szorosan markolom a keresztet.

Érzem a hozzám ...