A szakadék felett az égezüstből
fenyők őriztek átszűrt fényeket.
A sziklákat szürkeség tapogatta
ujjaival, - még nem sötétedett,

de már közel volt ringó piros hintó,
az alkony, - lángolt mind a négy kerék,
s mi lassúnak tűnt előbb, gyorsan égett,
s fájt a szívnek búcsúzás, messzeség.

Ösvények szöktek. Ó, ez mindig így van,
ha ...

Az idő siet, közben egyszerűsít,
akár az évszak: tél az őszi fákat,
de múlt ottmarad törzsben és gyökérben.
Harangszót hullat közönyös vasárnap.

Harangszó hív lehangolt tévutakra,
és szívről regél, de csak lábak mennek
fénylőn rideg kőkoporsó-hajókba.
Szokás ürít ki kopott aranykelyhet.

Mélyben vagyok, - mégis felettük ...

Amíg meséket hallgatok,
addig is gyerekké válok.
Bár már régen felnőtt vagyok,
mégis sokszor mesét hallgatok.

Az igazi mese valósága,
gondolat- és értelemgazdagsága,
gazdag történeti színvilága
jelen gondjainak a példája.

Hiszen a mesék az életet színesítik,
a felnőtteket újra gyerekekké teszik.
Nehéz gondjaikban, ha csak egy ...

A jelennek e nemes tette
a jövőnek kamatozik.
A jelen munka eredménye
a jövőben mutatkozik.

Az, aki fát, bokrot ültet
a jövőben bizakodik.
A szívében lévő hite
majd gyümölcsökben érződik.

S ha majd egyszer Ő feljut az Égbe,
s onnan nézve a Földre elcsodálkozik,
büszkeséggel telhet a szíve,
mert tettétől egy egész élet ...

Szemeikben tiszta érzelem.
Ők még hisznek a mesékben,
a mesék tiszta értelmében,
a mesék őszinte szellemében.

Nagy a mesélők felelőssége,
a meseírók kötelessége,
a meséket őrzők tisztessége,
hogy ne vigyenek értéktelent

a gyerekek tiszta lelkébe,
mert annak torzulás lesz a vége.
Elveszik a mesének értelme
és a mesélésnek ...

Széles folyamként áradó zenének
elbűvölően csillogó szépsége
gyújt égő fáklyaként a lelkünkben,
hoz hatalmas értéket a szívünkbe!

A dallamok varázsa
az egész estét áthatja.
E csodálatos muzsika
az Égiek ajándéka!

Múzsák zenéje, hangok szép játéka
ennek a csodás estnek a valósága!
De mit is írok? Nincs toll, mi azt ...