Az éjjel esett. Friss hó roppan a talpam alatt.
Söprűvel és lapáttal tisztítom az utat,
takarítom el az éjjel hullott havat.
A szomszéd is ezt teszi és ez ad alkalmat

az együtt dolgozásra és beszélgetésre,
az így is hasznos közös reggeli ténykedésre.
Ennek a ténynek két nagyon nagy értéke:
az együttlét és a tiszta járda képe.

Jó így ...

Mit lát a szegény, kisemmizett ember,
ki láncok nélkül is közmunka-rab?
Lapátra tették, de foghat lapátot..
Ám csak éhbért kap, gúny-garasokat.

A Bal? Az, persze, elmondhatná néki, -
ha Bal volna, de inkább balga csak..
Önérdek-balga? Balga balgaságból?
Én kérdezem, - gondold át önmagad!

Nem akarok semmit sem szájba rágni, -
bambán ...

Anyag, s Idő teremt. Együtt. A Szellem
létezik-e, s játszik a Végtelennel?
Erről tény nem szól, - mit képzelet átad:
csak az, mit hisz tudatlan ösztönállat
(tudósban is, lehet Lombikok Atyja,
ki Nobel-díját végül learatja,
vagy író, ki a Parnasszusra lépett,
s jobbra-balra küld el hegyi beszédet).

A Szellem? Ilyet megformál az ...

Ma először indultam ,úgy el,
hogy nem érkeztem meg hozzád
Ajándék helyett mécsessel,mert
otthonod a síri világ
Tavaly még az ódon falak között
emlékek cikáztak
Vágytam téged hallgatni
miképpen üzensz a világnak
Tisztán ,mint a patyolat
óramű pontossággal
Idézted a gyermekkorom
nagy szeretettel lánggal
Miképp vártad ...

Egy öreg varázsló
Ifjú felesége
Mindig csókra vágyott
Szerelemben égve,
De nem kölle néki
Csókjával a vén,
Hanem csak egy csinos
Fiatal legény.
Az öreg beh sokszor
Óvta a menyecskét,
Hogy az tilos csókok
Bűnibe ne essék.
Így szólt: „Ím, nagy átkot
Szabok én ki rád:
Ahol csókolóztál
Fakadjon virág!”

Maga volt ...

Bogáncsmezőben süppedt szalmaviskók.
Egy-két kéményen gyér füst karikáz át.
Bús faluvégen néhány szélmalom
Szégyenli hosszú dologtalanságát.

Viskók sövényén szennyes sárga rongy,
Szemét és pernye poshad garmadába.
S a dombon gőgös kőházat kapott
A Láthatatlan és kevély szolgája.

Térdig szakállas ősz muzsik halad;
Kezén ...