A som már felpiroslott,
de vörössé nem érett.
A hegyoldalról néztem
kis falut, messzeséget.

A szívem talán mindig
képzelt faluját várta, -
ó, sok városban élő
mosolygós naivsága!

Igen, tudom, naivság
hívogat, csodaszépen,
ha erdő, rét, hegy, síkság
a táj nagy tenyerében,

mikor tavasz virágzik,
s ha nyárban ...

Az eltávoző nyár sűrű búcsúkönnyei csillannak a tájon.
Elgondolkodom. Lehetséges, hogy az ősz üzenete ez? Nem tudom.
A sötétszürke színű töömör felhők az eget teljesen befedik.
Minden komor, későősznek megfelelő, bár az eső most nem esik.

Kertünkben a virágok még pompáznak.
Lehet, hogy a javulő időben bíznak?
Ez véleményem szerint ...

Három szolgálati kutya, köszi, jól van,
Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van.
Etetem őket, igyekszem, és jól tartom,
Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom.

No, de nem is ezt akartam elmesélni,
Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri.
Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél,
Közelembe sem mer jönni, tán' rossznak vél.

Hosszú ...

Már tombol a nyár
villognak a fények a tavon
delelőre jár
kékjével csábít a Balaton.
Csacska habokon
ezernyi színnel játszik a nap
szellő fodrozón
tovább is libbenti néhanap.
Gyors vitorlások
fehér foltként szántják a vizet
bősz madárrajok
ott fent hasítják a kék eget.
A parti fűzek
árnyékot, enyhülést nyújtanak
alájuk ...

Rózsáink pompáznak a nyári napfényben
tündökölve a kertünkben teljes szépségükben.
Szívet-lelket töltenek fel a létezésükkel,
gazdagítják a világot szépségélményükkel.

Kifejezik a kertész szép szívét,
a szépség iránti igényességét,
munkájának páratlan értékét,
tiszta, őszinte szépséggel telt lelkét.

A gyönyörű, ...

Levetkezett gondolataimat,
csábítja gyötrelmes kérdőjel.
Felijedvén.
Nyugalmas, üres kozmoszában..
Riadt testemen megfeszülten,
ébredvén a sivár valóságban.

Félelemtől görcsös ujjaim
nyúllanak érted oda,
ahol az árnyad fehéren éled.
Majd merülök lassan mint fájdalmaim..
Fuldoklón,ahol a kétség felébred.

Koldusnak ...