Őszi ének..


Pirosló pompával
gyúlt az őszi ének.
Levedlő ruhámban
láttalak téged.
Emlékek zuhataga
öntötte el lelkem,
örökkön előttem álló
múzsa vagy Ki,
megmarad bennem.

Az őszidők tánca.
Téged, nevetve látva
csendülő hangoddal
betöltve szívem..
Libabőr futott,
szalad ...

Haikukban, eredeti –Bashó féle- stílusban…

Buzgón érkezik
A hideg, lépte kopog.
Libabőrt terít.
*
Buzgón érkezik
Fogcsikorgató hideg.
Tó vize fagyott.
*
Buzgón érkezik
Vastag, sötét hófelhő.
Hószállingózás.
*
Buzgón érkezik
A havazás. Takaró.
Hóakadályok.
*
Buzgón érkezik
A jégvirág rajzoló!
Szép ...

A télről, versben és tankában írt a szerzőpáros…

Szél úrfi pejként,
Zabolátlan, mint vadló.
Patanyom, hóban.
Hópihékkel érkeztem.
Ő vár! Tudtam, éreztem.
*
Látom, hogy a szél, a kert fái között vircsafttól, olyan, mint egy rítus!
Lehet, hogy buta, mint a sötét éj, ő azt hiszi, hogy ilyen a virtus.
*
Kis hópelyhekkel
Tangózik a ...

A párákban kúszó
fátylakat nézve,
hangulathoz illő,
az őszies kezdésre..
Mezíttelen talpam
a hideghez érve,
csak álltam az erkélyen
merülve, messzeségbe..
"Hol bukkan napsugár,
mi felhők mögé rejlik?"
Elázott madárszárny,
lombokba telepszik.
Énekben nem harsanva
üdvözvén a reggelt,
s égboltot látva, mint
kitört ...

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép,
Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép.
A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget,
Hó, fehér takaróként őrzi a hideget.

Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány,
Ember vastag bundában, botor ki itt vagány.
E körülmények között végigmenni, helytállni
Embert próbáló feladat; hittel ...

A Sziklakéz készült: a mélybe lökjön,
halál-varázsba, mert felébredt élet
valónak nem kell, - nem bírja a jármot,
és megvet minden látszat-messzeséget.

A szeretet? Az ismert-ismeretlen.
Érzés. Fáj, ha van. Akkor is, ha nincsen?
Érdek-szeretet számító ajándék, -
s végül mit vált ki színlelő szívekben?

Hát itt éltem? Vagy hazám ...