Közelg’ az ősz - Renga-láncvers, fél haiku-láncban…

Simogató szél
Csiklandozza őzeket.
Este nincs hőség.
Susogó falomb.
Lassan itt van a végzet,
Borul már az ég.
Gomolygó ködben
Károgás, szárnysuhogás.
Éhező sereg.
Simogató szél
Viselése, esőben…
Őzbunda csepeg.
Susogó falomb.
Remény, csendben marad most,
Egy ...

Táj, hegyekkel, mezővel, -
most olyan, mint egy festmény,
amely nemrég még ott volt
Pető Csaba ecsetjén,

és kék alatt fehéren
két ló is legel rajta,
s fent, kékben, fehér álmát
felhő magasra tartja.

Az ember eltűnődik:
tényleg elvész az álom,
ha megálmodott élet
nincs már a láthatáron?

Vagy vihar visszahozza,
tükrében ...

Telem rég megtaláltam…
Ősz kezdetét kerestem
távozni készülődő
nyárról susogó csendben.

Ég látszatra még kék volt.
Lombok látszatra zöldek.
A fű már szikkadt sárga.
Lila lángok köszöntek

kis tornyok tetejéről,
és hoztak éber álmot
léleknek, szívnek, szemnek:
kinyílt ...

A hőségben kis szél is jön, és enyhet
hoz, s elvisz. A lég felizzik megint.
Madár kedvetlen kötelesség-röpte.
Fűszál tánc leáll, lemondón legyint.

Egy kis népre gondolok. Egyre kisebb,
mert, amilyen volt, arra gondolok.
Három évtized lassuló időben, -
s mennyi szépség, érték lett már halott!

Túl főzőcskéznek, magyarkodó ...

igaz szó üldözött
kígyók a fű között
kétélű nyelv sziszeg
a szív sötét sziget

háromszín megfakult
árnyban hallgat a múlt
hő ütött lég felett
felhőkön fénysebek

Éden kifosztva rég
templom kihűlt mesék
keresztes hitvilág
köpdös le Bibliát

kérdőíves csaló
tettéről hallgató
kópés góbés a ...

Engem Kharón kis pénzért, vélem, átvisz,
ha nem: legfeljebb kicsit még maradok
e parton, mert túl nincsen sürgős dolgom, -
így nincsen nálam türelmesebb halott.

Rossz, persze, látni parti hókuszpókuszt,
népséget, melynek a becsülete tág:
belefér bármi, s készít barnult bőrrel
egy Ceaușescu-féle Nagy-Romániát, -

Magyarországból. Hát ez ...