Írok én a szemetelő, szitáló esőben,
Ücsörgök, a parki ernyő alatt kőszékemben
Egyik kezemmel megfogva, bízok az ernyőben.

Agyamból, szinte betűpermet hullik,
Vágyam, hogy most írjak, biz' el nem múlik!
Írok én szitáló esőben és ...

Édes az álom, a semmittevés.
Édes az étel, akkor is ha kevés.
Édes a szó, ha a szívedből jön,
Messzire fut, aztán visszaköszön.

Édes a pillanat, mely nem múlik el.
Örökké tart és a része leszel.
Édes a zene, ha a lelkedig ...

Csak elgondolkoztam…

Szívem lobogott,
Mögöttem lég, porzott,
Vágy kicsit okoskodott.
Nem, kicsit se mocskoskodott,
Senki sem akaratoskodott,
Vágy helyén, ...

(anaforás, bokorrímes)
Néztelek, cigiztél és oszlott a füst a naptól csillogó levegőn,
Nem mertem odamenni, megismerkedni, néztelek belül szenvedőn…
Nem vágytam másra, csak fúd rám a füstöt, ami felfelé emelkedőn…
*
(senrjú)
Bánat, ...

Vízcsepp volt, mi felkavarta
lelkem óceánját,
én halandó, ki elragadta
fellegasszony lányát,

és hinni alig mertem,
hogy önként hullt alá,
és félek, szívem mély verem,
s szikla borul rá,

majd foglyaként a vízcsepp
csak ...

Amit én érzek szerelmes szívemben…

Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
Szerelmet vizionálok magamnak, ...