Én már magamtól kérdezem, mikor lesz vége?
Csak magam elé nézek a sötét mélybe.
Csak gondolkodom a sok barát jóleső vigaszán,
Csak egy csepp vagyok az élet elillanó viaszán.

Az élet tanít engem járni a földhöz láncolva,
A lelkem fejjel lefelé áll mindent felfordítva.
A szememből könnycseppek kicsordulnak,
Keményen intenek gondolataim a ...

A tegnap furcsa illatát szívom magamba,
Keserű hiányos ízt érzek a számban.
A hiányérzet minden érzékem kiélezi,
A testem újra szeretni akar de a lelkem nem engedi.

Szeretnék szeretni, hogy érezzék mennyit érek.
Mégsem tudom pontosan, hogy merre lépjek,
A beton túl kemény az aszfalt pedig izzik,
Lassan mindent ez borít és csak a szívemen ...

Elég volt az alvásból, ébredj fel szunnyadó országom!
Ébredjetek magyarok nem vagytok egyedül a világon.
Szálljatok akár a büszke turul madár az égen,
S küzdjetek akár a sok sebtől vérző farkasok!

Felbőszült rab madár kecsesen száll a magasban.
Hatalmas leláncolt szárnyai látszanak a horizonton.
Piros és ...

Mikor felkelek reggel, köztetek álmos szemekkel lépkedek,
Mindig csak néztek rám és engem hibáztattok folyton.
Úgy érzem mintha megkaptam volna Káini pecsétem,
Úgy érzem néha a szavakat a drága papírra fecsérlem.

Elég volt ebből a leslyedt félelmetes korból.
Engem a vers emel majd fel a láthatatlan ...

Annyira vártalak.
Kínzó szerelem.
Megtört a csend.
A világ csak nevetett.
Kín volt az élet.
Szenvedés.Félelem.
Nélküled üres volt.
Nyűg volt az életem.
Vergődtem.Mint hal
a hálóban.
Mint madár a
csapongó hullámok ...

Koppan és kattan a vonat kerék,
Dobban a szívem és rohan feléd.
Álom, vagy valóság, hová vezet?
Tudom, hozzá, mert Ő is szeret.

Néha mélán nézek az ablakon át,
Látok kint futni sok rohanó fát,
Szólnék: \'Hová futtok, Ő nem arra van?\',
De rájövök, a sok fa nem hozzád rohan.

Fékez a vonat, a vastalp tapad
Miért fékez, hisz ...