Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Végtelenbe

« Első oldal
1
...
of
11
Az életem egy utca,
mely a semmibe vész, -
de előtte, időnként,
szemembe visszanéz.

Az életem egy utca.
Kenyérbéllel dió
a számban, ízes álom..
Fák hangja hallható.

Az életem egy utca.
Jóval rossz is szalad,
de könyvek, könyvek, könyvek:
tudó dal-pillanat!

Az életem egy utca.
Károg bűnös halott, -
de szív kaput ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
A Sziklakéz készült: a mélybe lökjön,
halál-varázsba, mert felébredt élet
valónak nem kell, - nem bírja a jármot,
és megvet minden látszat-messzeséget.

A szeretet? Az ismert-ismeretlen.
Érzés. Fáj, ha van. Akkor is, ha nincsen?
Érdek-szeretet számító ajándék, -
s végül mit vált ki színlelő szívekben?

Hát itt éltem? Vagy hazám ...
Részletek
A Sziklakéz készült: a mélybe lökjön,
halál-varázsba, mert felébredt élet
valónak nem kell, - nem bírja a jármot,
és megvet minden látszat-messzeséget.

A szeretet? Az ismert-ismeretlen.
Érzés. Fáj, ha van. Akkor is, ha nincsen?
Érdek-szeretet számító ajándék, -
s végül mit vált ki színlelő szívekben?

Hát itt éltem? Vagy hazám ...
Részletek
Felkúszik a nap az égre,
fel az égbolt tetejére.
Felkúszik a nap az égre,
hogy az éjnek legyen vége.

Sugarát a végtelenbe nyújtja,
mert tudja merre van az útja.
Felébreszti a természetet,
mi fény nélkül csak henyélhetett.

Életre kelti az egész világot,
fákat,bokrokat s virágot.
Embereket állatokat ...
Részletek
Neved nem tudom, rovarfurcsaság,
csúnya szépség, melyen mozog a csáp,
hatlábú lét, petéből lett csoda,
nagy, teremtő kör gúnyos mosolya.

Elővehetném képeskönyvemet:
benne rovarkép, hatalmas tömeg,
de lusta is, meg költő is vagyok, -
s te sem kívánsz tudós vizsgálatot.

Bevallom, már a versem elején,
ösztön lényecske, hogy lenézlek ...
Részletek
Bokorvilág. Fekete fürtű bodza
izzó sötétjét a szemekbe dobja.
Fent a felhőhad fénygőggel halad,

akár megannyi hit-kalmár kisember,
ki tudja jól: a haszon merre ment el,
s égboltot vált, ha itt a pillanat.

Hit-kalmárok. Nem tartozom közéjük,
s nem dicsérem illemből törpeségük,
nem volt enyém sohasem illemük,

mohóságuk, egymást ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére