Körbevesz a néma csend, betakar a sötétség,
Sóhajtásom izzó lyukat éget a szoba csendjébe.
Lelkem szánalmas haldoklásához, borostyánút vezet,
Mit a pofára esések fáradhatatlan munkásai,
Fektettek le az élet hosszú és hideg során.

Még érzem azt az illatot, ami orrom mélyére égett,
És látom azt a képet, mit agyam délibábként vetít ...

Becsukom a szám, kinyitom a szemem.
A szememből egy suta gondolat zokog elő.
Miért uram miért pont én lettem ki mindezt látja?
Ki becsukta száját, tollat ragadott és szemét kitárta!

Elárult rendszerek lemondott emberek,
Köztetek élek, árulók kezében ölnek a fegyverek.
Minek az erőszak ha amúgy is körbevesznek ...

Együtt él a zene és a kép
és ontja Ránk mindkettő szépségét.
A kép és a zene ritmusa
egymást kiemeli, aláhúzza!

A képeknek a dinamikája
és a muzsika áradása
tollamat a kezembe adta,
hogy a hálámat leírhassa.

Köszönöm a jó Istennek,
hogy e két nagy élménnyel lepett meg.
Együtt ...

Nekikezdek s írom neked,
Az utolsó versemet,
Mit csak neked írok,
Hogy el ne feledd létemet!

Tekinteted, forró csókod íze,
Fogva tartja lelkemet!
A te kezed összes ujja,
Szorítja mindkét kezemet.

Könnyeid újra folynak,
S a papíron a toll egy foltot hagy.
Akárcsak rajtam az élet,
A fehér ...

Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vígasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak ...

Cím nélküli versek füzetem lapjain,
Én magányosan tengetem lassú napjaim.
Csak a fehér lep ad nekem gyönyört,
S nem kapok az élettől könyört.

De én írok és a végeredmény mi brutális,
Ez belülről jön és ezért maximális.
A vers lelkemről egy furcsa térkép,
Kezedbe adom, s olvasd el ha félnél.

Csak bírja ezt a testem és a ...