Szárnyban panasz
a sárga, kék.
Lengő ágzugok,
cinegék.

Egy hangkönnycsepp, -
repíti húr.
Bokorfent bú, és
bú alul,

de közönyben
ég, föld, a hó, -
közönyös világ,
hallgató.

Lét-láthatár
szélén megyek.
Cinkék sírnak, - vagy
emberek?

Oly emberi
a cinke bú!
Szél elrohan, ...

Tyúkanyócska kipottyantott
sirge-sárga szalmára.
Gazdasszonykám a kis tyúktól
ezt várta! Pont ezt várta!

Potty! Potty! Potty-potty-potty!
Kot! Kot! Kotkotkot!
Engem kedves tarka tollas
tyúkanyócska alkotott.

Később megjött az ecset.
Nem sokáig fecsegett:
leánykézből szép pirossal
nekem de ...

A szél-fiú azt figyeli
fenn a hegytetőn,
hová készül szellőlányka
lenn a zöld mezőn?

Eléje perdül hát - gyorsan
mielőtt eltűnne -
nyissunk együtt tánciskolát,
te kicsi Szél-Tünde!

Madársereg tolla borzong,
jót ez nem ígér,
mert ha együtt ropnak táncot,
jaj, az forgószél!

Most a ...

Szobám csendes , nyugodt, meghitt magányában
csodás kamarazene szól a rádiómban.
A gyönyörű dallamok lágyan szétoszlanak
és a szívemben élménnyé alakulnak,

majd onnan \"folyva\" e papírra
a tollam ezt az élményt leírja.
Papírra teszi ezt a varázslatot,
melyet a zene bennem létrehozott.

Óh zene! Te ...

Új toll, új gondolat,
de a szív a régi marad!
Ám vajon új-e a gondolat,
amely a Régi szívből fakad?

Új tollal írom a régi gondolatokat.
De tényleg régi-e a gondolat,
amely engem e pillanatban foglalkoztat?
Nem tudom. Én csak róvom a sorokat.

Isten hagyta, hogy ténferegjek,
De nem hagyta, hogy elkallódjak!
*
Nem keresed már szíved melegét
Hegesedő napjaid peremén.
Már bölcsességig egyszerű az élet,
S üvegre dermedt jégrózsa csókja
A szerelem.
*
Én elfogadom majd
Az örökkévalóság ígéreteit,
Ha elgurult pillanatokkal fizethetek,
Amikor magához int majd
A temetőnk ...