Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai ...

A poéta, mindig poéta…

Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe,
Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe..
Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce.

Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal,
Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal...
Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok,
És még új ...

Mesél a poéta…

(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*

Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az ...

Poéta vallomás

Az emberiség, nem az angyalok kolóniája,
Bár mindig ez volt a tömegek, az emberek álma.
A poéta dolga, eme nemes vágyat segíteni,
Hogy ebből legalább valamicske legyen, odahatni.
Tollamat felszólítom, kezdje szántani a papírt
Közben még harapok valamit… már készen a fasírt.

Nem írok én ...

Meditálás ismertetése…

Ki öregen már
Várja halál… suhintást,
Helytelenkedik!
*
Öregember nem
Vénember, még húzza tán’.
Van, ki szereti?
*
Öreg lélek zord,
Már senki nem hallgatja!
Csak lehurrogják.
*
Öregnek, már nincs
Semmi… lehetősége.
Tollvonást kapott…
*
Legtöbb ...