Ha,
évek marta sebek, soha sem gyógyulnak,
időről időre újra összezúznak.
Arcunk viasza egyre jobban reped.

Érzéseid csokra, teret nyújt a múltnak…
esélyt kéne adni új közös utunknak.
Létünk összeforrt, már aligha enged…

Ha a boldogság is kevés… lángok miképp gyúlnak?
Vágyaink a végén szakadékba ...

A mennyboltra tekintek!
Szomorún tündököl a hold éjjeli tánca szemvizem tükrében. Merengek!

Mond Uram miért pont most?
Miért pont most hoztad el Őt nekem, kire évek óta vágyom?
Mi céllal érkezik életem útjába lelkem Hercege?

Fáj mindenem Uram!
Egyik kezeddel adsz, a másikkal sújtasz.
Köszönöm hogy életet adtál lényének, hogy vezetted ...

Ha nem lehet Tiéd az, amit szeretnél,
Becsüld azt, ami a Tiéd még!
Csak bolyongsz a Föld kerekén,
Tekerd, míg bírod, az élet kerekét.
S közben elsiklasz sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábad előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemed előtt csak a nagy cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár ...

Megkérdezem, mennyire szeretlek?
A szívemet, lelkemet faggatom,
Bálint nap egy kiváló alkalom,
úgy kellesz, mint fények szép szemeknek...

Mint a szívnek kell a szívdobbanás...
Úgy csodálom ezt a nagy szerelmet,
ami az én lelkem mélyén gerjed,
nem imádhat téged így senki más!

Minden ajtót neked nyitva hagyok,
tiéd vagyok, kedvesem, ...

A cím Tiéd, - és a műalkotás is:
kis ág, kereszten, amit Tőled kaptam.
Ha nem haragszol: e jelképes Erdőt
tovább viszem, szívkereszt-gondolatban.
Sok erdőt láttam: ébredező erdőt, -
ködből kibújik, és álmosan ásít,
s erdőt, amelynek lombkoronás lelkén,
csendjén, arany tűz itt-ott kivirágzik.
Láttam erdőt alkonyban elmerülni.
Hallgatott, ...

Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.

Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!

Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk ...