Eltűnt minden álmom, mikor én öltem meg.
A reményt, ami örök volt;
a jövőt, ami így a múlt lett;
a szerelmet, ami jelentette az életet.
Így lettem saját gyilkosom, s eltemetett az élet.

Ha igaztalan a vád:
Hiába görbül lefelé szád,
S a könnycsepp sem fordul vissza,
A sós ízt legfeljebb
A te ajkad issza-
Mert részvétet ha lelsz is:
Igazit nem kapsz,a mélyet:a lelkit!


Tanuld meg végre:egyedül vagy,
Csak a bánatod, mi végtelen nagy!
A sors, nagy bölcsen úgy rendelkezett:
Az ember egyedi,
Tehát magányosnak ...

Szeretettel írom levelem
Ezen a hűs, nyári éjjelen.
Halványan pislákol a gyertya,
Rád gondolt kezemben a penna.
A naplemente juttatott eszembe,
S a szeretet adott tollat kezembe.

Régen azt hittem, hogy rossz korba
Szült engem az újvilág pora.
Hittem, nincsenek már királylányok,
Hős lovagok, repülő ...

Egy madárka repül előre az esős vihar peremén,
próbál kijutni kecses szárnyaival legelébb.
De mennél gyorsabb a madárnak feszes szárnya,
annál jobban veszik bele a ködös, zord viharba.

Hajdan madár voltam, ki napsütésben szállott énekelve,
Szárnyaim már nem hasítják a levegőt a nagy messzeségbe.
Utam gyámoltalan, melyen a sárban csúszok ...

Mindig azt kérdezem Tőled :
- Mondd Kedvesem, hol a Végtelen? -
És mindig csak mosolyogsz...
Olyan huncut cinkosággal,
de szemed beszél helyetted!
- egy nap megtalálod Egyetlenem! -
És Én elhiszem Neked, mert szeretlek
s nem gondolunk most a holnapra,
az ebből kiinduló gondolatra,
mert mi sohasem karcoltunk ígéretet
egymásba...
Mégis ...

Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vigasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak élek.

A Toll igen őt kezemben tartom.
S ha kell első nagy ...