Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve,
Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe…
Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap.
Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap!
Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe…
Ha felrobban, elrepít minket a purgatórium másik ...

Megérjük, most jő
A várt szilveszter napja.
Mulassunk együtt.
Gondoljunk együtt az ismeretlen jövőre,
Fogjuk a kezünket és haladjunk előre.
*
Mánk, vidám nagyon,
Múlt évet csapjuk agyon!
Remény, változás.
Jövőre, majd békesség helyett gyűlölet fel ne lobbanjon!
Mindenki házába, a boldogság, mint rakéta robbanjon!
*
A múló ...

Szibériai hadifogságról, versben, európai tankában, haikuban, senrjú -ban.

Győzelembe bízz!
Lesz csendes éj, napsütés!
Borultság múlik.
Reményünk: szeretetben.
Elérjük az életben?
*
Az élet csendes
És tajték színű a nap.
Béke leng körbe.
Mindenhonnan lőnek ránk!
Nem jut már farsangi fánk.
*
Kit elkaptak az
Elveszett, ...

Egyszer egy napon, amikor
Utolsó utamra indulok,
Te legyél ki reám vigyáz,
Amint a végső percben álmodom.
Nem akarom, hogy sírj
Árva kihűlő szívemen
Zárt könnypilláim felett.
Időm lejárt, önként megyek,
Ahogy elterveztem, már régen.

(akrosztichon)

míg élek óvom lépted,
követve ölelve téged,
míg dobban a szívem
örökre szeretlek téged,
 
ezer útvesztőn át,
kéz a kézben,
jöhet vihar,
földindulás, égzubogás,
kezed nem eresztem.
 
(s mikor fölöttünk,
a hold fénye süt
csillagfényes éjszakán,
s álomra hajtod fejed,
lehunyt pilláid mögött
is ott leszek,
s ...

Békés élet kellene, sors ad magatehetetlent!
Sors amúgy nem ad ilyent, csak jól elviselhetetlent,
Csak gerjeszti tovább, fáradhatatlan lehetetlent.
*

(haiku)
Szenderül a táj,
Elnémult a madárdal.
Ezüst ruhát ölt.

(senrjú)
Lassan mozdul már,
Sok év terhét cipeli.
Vágya békés lét.
*

Dér hidegen októberi, őszi a ...