Te, aki
Annyira szereted a virágot,
A rózsát, szekfűt, tulipánt-
És a vadvirágokat:
A sóvirágot, a szarkalábat.
Te, vajon
Megkérdezted-e őket,
Ők szeretnek-e Téged,
És rajtad keresztül
Az emberiséget?
Hiszen te is virág vagy,
És nagy-nagy virágbokor
A te néped.

Szeretnék valahol máshol ébredni. Egészen messze.
Halványkék égbolt alatt, mélyvörös szerelembe.
Amit érzek, nehezen elmondható.
Tudom, hogy szeret engem a Mindenható.
Hűs felhők közé álmodom magam,
lehullik onnan önvádló szavam,
megyek, ameddig csak menni tudok,
talán valahova el is jutok, szélcibálta létem egy darabkáját,
itthagyom, ...

Talán egy végtelen, s elérhetetlen álom,
Mely nem jön el soha, hiába várom.
Egy aranyos tekintet, mely helyessé tesz,
Egy édes nézés, mi végzetem lesz.
Nehezen találtam rá, de megérte keresni,
Hisz úgy érzem, őt nagyon is tudnám szeretni.
Egy piruló arc, mely engem is megnevettet,
Egy kedves mosoly, mi minden gondot elfeledtet.
Nem tudom, hogy ...

Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,
És merengve nézem a sötétkék eget;
Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény
És koszorú gyanánt övezi fejemet.
Megfürösztém lelkem e sugárözönben,
Lemosott magáról minden földi szennyet,
S most ujjászületve a magasba röppen,
S keresi a mennyet;

Alszik az egész föld; mély és csendes ...

Te vagy, oh szép alföld végtelen rónája,
Lelkem legkedvesebb mulatótanyája.
Az a görbe felföld hegy- és völgyeivel
Könyv, melynek számtalan lapját forgatni kell,
De te, alföldem, hol hegy után hegy nem kél,
Olyan vagy, mint a nyilt, a fölbontott levél,
Amelyet egyszerre általolvashatok;
S vannak beléd írva szép, nagy gondolatok.
Mint ...

Érezted már?
Hogy veled van ki számít,
de mégis gátat állít
a magány?

Érezted már?
Hogy szeretnek,
de nem tudod kik lehetnek,
a barátaid?

Érezted már?
Hogy magadba roskadsz,
hogy van mit enni mégis koplalsz
hetekig?

Érezted már?
Hogy szeretsz valakit,
De megmondani ...