Szépségre vágyva ültettek,
óvó szeretettel neveltek.
Te sok-sok árnyat adtál,
de korban előre haladtál.

Ámde a derekad megroppant,
délceg alakod megroggyant.
Szélvészek buzgón tekertek,
alaposan megnyűttek.

A gazda sorsodban határozott.
Ennek nyomán favágókat hívott.
Azok serényen munkához ...

Szépségre vágyva ültettek,
óvó szeretettel neveltek.
Te sok-sok árnyat adtál,
de korban előre haladtál.

Ámde a derekad megroppant,
délceg alakod megroggyant.
Szélvészek buzgón tekertek,
alaposan megnyűttek.

A gazda sorsodban határozott.
Ennek nyomán favágókat hívott.
Azok serényen munkához ...

Eredeti Baso féle tankában filozofált a szerzőpáros…
Lombsátor, könnyed
Kelmeként, erdő fölött.
Ködös hajnalok.
Lágy csók, szerelmes pára,
Fény néz álmodó párra.
*
Hajnalban leszáll
A köd. Szűrt, reggeli fény.
Látótávolság.
Puha, gyűrött ölelés,
Erdőben kalandlelés.
*
Álmosan hűvös
A ködborított hajnal.
Varjú ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Bizton tovább élsz,
Én lelkemben… örökké.
Rád emlékezek…
*
Csend gyümölcse csüng
Némán síró ajkamon…
Eső szemerkél.
*
Gyümölcsömet kacs
Rögzíti… szólnom kéne.
Bezárkózott lét.
*
Hiába szólok…
Nagyon emlékezek rád…
Szinte velem vagy…
*
Ahogy megyek a ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Holnap is születnek majd, és meghalnak:
az emberek temetnek vagy mulatnak.

Ahogy besötétedik, sötét paplanjával betakar az este,
Én meg könnyezek, a mécses lángban, múlva megszűnt reményt keresve.
Az avar -volt falevelekben-… koszorúval kézben botorkálunk,
Arasznyi vastag levelek alatt végül a sírra ...

Majd egyszer mindannyian a csillag ősvényre lépünk,
Akkor, amikor befejeződik a földi létünk.

Most még elmegyünk a temetőbe, ott lakó szeretteinkhez,
Megemlékezünk együtt töltött időről, megyünk őseinkhez.

Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget.
Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet.

Sírok között, ...