A karácsony, vörös-esti alkonyán
Csillámos hó van kint, a ház udvarán,
Amiben benne ül egy hóember, vártán
És ócska kutya lábos van a kobakján.

Kinn igen-nagyon fúj a szél,
Fáról hull maradék levél.
Mi emberek, tán’ már születéskor meghalunk?
Vagy majd, öregen megtudjuk, hogy mi kik voltunk?
Azt nem tudhatjuk, hogy egyszer, mi vár ránk ...

Mondjatok anyánkért egy imát
ha
ránk gondoltok

mert
ő az életünk anyja
akitől egész világunk ered

gyermekeink szíve dobogása
könnye,mosolya
Ő
a lélegzete nekünk a világnak

illata
lila akácoknak, orchideáknak
a szerelem és a
szeretet
órájának ami körbejár

aminek ...

Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről…

A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a

Olvasták: 395

Karácsony, Vágyakozás, Élet,