Egy őszült remetét a Tihany oldalán
Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt.
Már két századokat hordoza vállain,
S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál.
Gyakran bölcs szavait hallani elmenék
Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.
Sok történeteket hordogatott elő
A bölcs ősz az idők régi homályiból.

Egy szép alkonyaton melleje ...

Gróf Festetics György hamvaira
Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe
A szeretett tájék öblei s árbocai.
Nyugszik az ég, lebegő zephyrek ringatva vezetnek,
Csak kebelem zajlik, s hányja halála jegét:
Hányja, midőn lehajult fővel révedre kiszállok,
S nyomdokidon, nagy Holt, nyögve előre ...

Csüggedtem volna lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet,
mely mozgat napot és minden csillagot.

Az élet sötétség, ha nincsen akarat.
S minden akarat vak, ha nincsen tudás.
S minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka.
S minden munka üres, ha nincs benne szeretet.

Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.

Múlt és jövő közt, kik középen álltok,
S kiket ez ünnep, mint ezüst halom
Emel magasra, honnan messzi láttok,
Boldog látványt kíván néktek dalom.
Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok
Még szebb jövő, még dúsabb jutalom.
S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég,
Szeretetünk is hadd legyen ...