Csak ölelni, puszilni, csókolni,
Csak simogatni, nézni és bókolni.
Vágyom rá, hogy Mindenednek hívj már,
Vágyom rá, hogy igazán szeress, vágyom RÁD!
Csak lenni Veled, mint SOHA, egyszer sem,
Csak lenni Melletted oly szorosan, hogy elképzelhetetlen.
Érezni, hogy el nem engedsz már,
Nem érezni, mi rég oly nagyon fájt.
Csak mondani, ...
Csak simogatni, nézni és bókolni.
Vágyom rá, hogy Mindenednek hívj már,
Vágyom rá, hogy igazán szeress, vágyom RÁD!
Csak lenni Veled, mint SOHA, egyszer sem,
Csak lenni Melletted oly szorosan, hogy elképzelhetetlen.
Érezni, hogy el nem engedsz már,
Nem érezni, mi rég oly nagyon fájt.
Csak mondani, ...
Olvasták: 761
Az Ön versének a helye...
Bizony, por és hamu vagyunk-
Ahhoz képest mennyi
Szeretet van bennünk!
Ahhoz képest mennyi
Gonoszság van bennünk!
Pedig mondom néktek:
Hamu és por vagyunk!
Ahhoz képest mennyi
Szeretet van bennünk!
Ahhoz képest mennyi
Gonoszság van bennünk!
Pedig mondom néktek:
Hamu és por vagyunk!
Olvasták: 556
Béke,
Hová lesz a kacaj,
Hová lesz a sohaj,
Ha hangja elenyész?
S hová lesz az ész,
Midőn már nem gondolkodik?
S a szeretet,
S a gyűlölet,
Ha a szívből kiköltözik?
Hová lesz a sohaj,
Ha hangja elenyész?
S hová lesz az ész,
Midőn már nem gondolkodik?
S a szeretet,
S a gyűlölet,
Ha a szívből kiköltözik?
Olvasták: 546
Élet,
Elmúlt a tél, szép tavasz lett,
Jött a boldog szirombomlás,
Visszajött a fecske, gólya-
Szerelmes lett a kis kondás.
Kit szeretett? Nem is tudta!
Csak szívében kolomp kondult,
S míg hevert a fűzfa árnyán-
Azt hitte, hogy megbolondult!
Jött a boldog szirombomlás,
Visszajött a fecske, gólya-
Szerelmes lett a kis kondás.
Kit szeretett? Nem is tudta!
Csak szívében kolomp kondult,
S míg hevert a fűzfa árnyán-
Azt hitte, hogy megbolondult!
Olvasták: 587
Fekszem, mozdulatlan, szótlanul, egyedül,
Csend és a magány, mely rám tör szüntelenül.
Százszor elképzeltem, milyen lenne újra,
De csak hagyom magam a semmibe hullva.
Nézem az ágyamon rég kihűlt helyedet,
S szinte látom zölden csillogó szemedet,
Ahogyan néztél rám, megfogtad a kezem,
És hogy sose hagysz el, ezt ígérted nekem.
Tudom, nincs, ...
Csend és a magány, mely rám tör szüntelenül.
Százszor elképzeltem, milyen lenne újra,
De csak hagyom magam a semmibe hullva.
Nézem az ágyamon rég kihűlt helyedet,
S szinte látom zölden csillogó szemedet,
Ahogyan néztél rám, megfogtad a kezem,
És hogy sose hagysz el, ezt ígérted nekem.
Tudom, nincs, ...
Olvasták: 991
Már nem látom a fényt, mely hozzád vezetett,
Már nem dobog a szív, mely téged szeretett.
Testem lassan kihűl, lelkem eltávozik,
Fáj a múlt, de tudom, van, mi nem változik.
Eldobtam mindenkit, hogy veled lehessek,
Hátrahagyva mindent, hogy hozzád mehessek.
Mind megtettem érted. És mit kaptam vissza?
Átszúrtad a ...
Már nem dobog a szív, mely téged szeretett.
Testem lassan kihűl, lelkem eltávozik,
Fáj a múlt, de tudom, van, mi nem változik.
Eldobtam mindenkit, hogy veled lehessek,
Hátrahagyva mindent, hogy hozzád mehessek.
Mind megtettem érted. És mit kaptam vissza?
Átszúrtad a ...
Olvasták: 771

